Az alábbiakban ismét egy rendkívül gyorsan és egyszerűen elkészíthető finomság kerül bemutatásra, ami ráadásul egy húsmentes, ám mégis laktató étel. Ahogy az mostanában lenni szokott, nagy időhiány közepette kellett gyorsan összedobnom valamit és mivel a hűtőben már egy jó ideje arra várt két tálkányi gomba, hogy felhasználjam, így mindenképp kezdeni akartam vele valamit. Szemrevételeztem a konyhaszekrény rejtett tartalékait, és végül egy igazi mindent bele fogás született...

Nagyon szeretek a Római-partra járni, a festői környezet mellett pedig válogatott finomságokat kóstolgatni is igen kedvemre való dolog. Így aztán amikor megláttam egy csábító ajánlatot a Bónusz Brigád oldalán, azonnal lecsaptam rá. Az akció értelmében egy 1500 forintos hekk étkezésre fizettem be mindössze 990 forintért. A reklámszöveg duplán félrevezető: bármilyen hekkre beváltható utalvány 1 vagy akár 2 főre. Ezt egyébként lentebb a kommentek között ki is fejtették, hogy ezzel arra utalnak, hogy a hekket akár meg is lehet osztani mással (na neeee, tényleg???), illetve ebbe az árba egy elég nagy hekk belefér... Aha... Na lássuk!

Szóval egy spontán strandolós szombati napon, verőfényes napsütésben látogattunk el a partra, illetve egész pontosan a Hekkerhez, ami egy új kiszolgáló egység a Rómain. A kiülős rész egyébként elég szimpatikus, bár az egyenetlen talaj miatt kicsit küzdelmes volt beállítani úgy az asztalt/székeket, hogy az mindenkinek megfelelő legyen. A hekk rendelésénél annyiban maradtunk, hogy ilyen 40 deka körüliek a halak. Én nem igazán akartam telezabálni magam, de úgy voltam vele ez még pont jó lesz, illetve azért mellé még kértem kovászos uborkát és sültkrumplit is, mert azért csak így teljes a kép. A várakozás alatt pedig egy jó kis csapolt sört iszogattunk. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon milyen lehet ez a magvas hekk, úgyhogy értelemszerűen azt kértem. Amikor szóltak, hogy elkészült a mű, azért kicsit meglepődtünk, hiszen volt egy normál méretű illetve egy óriási. Jól van, ez legyen a legnagyobb gond, gondoltam, elbírok vele. Azt mondjuk azért kicsit furcsállottam, hogy a köret és két sör 2430 forinttal megdobta a számlámat, de először nem is igazán foglalkoztam vele...

Nos, a hal igazából nem volt semmi extra. Pont a hekkezés élvezeti értékét csökkentette nullára az egész ezekkel a magvakkal, amiktől egyébként embertelenül szétvágtam az egész szájpadlásom. Nincs bajom a magvakkal, de szerintem nem illik a hekkhez. Hiányzott a paprikás bunda, a fokhagyma, az íz... A sültkrumpli egyébként igazán remek volt, úgyhogy azért jár a plusz pont. Az utolsó falatok elfogyasztása után újra szemügyre vettem a blokkot és sehogy se sikerült megértenem, hogy csak a halért miért kellett még 685 forintot ráfizetnem a bónuszra. Ez akkor azt jelenti, hogy 50.6 deka lett volna a hal??? A tisztánlátás végett visszamentem, hogy tegyük tisztába a dolgot, és azt a választ kaptam, hogy hát ők szóltak, hogy nagy a hal. Mondom igen, 40 dekáról volt szó. Jaaaa, de hát erre még jön a sok mag, ami elég sokat nyom még súlyban. Jah, értem, ok. Alapvetően azért a hekknek még mindig a halról kéne szólnia szerintem, de mindegy. Ez a hekk így ebben a formában csalódás volt. Azért a közeljövőben majd még vissza fogok térni a hamburgerük miatt, amire már szintén van egy jófajta bónuszom, haha... :)

Egy igen régi kiszemeltet sikerült ez alkalommal kipipálnom, ami nem más, mint a Dohány utcában található indiai étterem. Asztaltársaságom két tagja is járt már korábban itt, az ő ajánlásukra jöttünk ide, úgyhogy a csalódás eleve ki volt zárva. A belépést követően egy nem éppen a létszámunknak megfelelő asztalhoz ültettek le bennünket, ahol éppen hogy elfértünk, és még az ételek ki se lettek hozva! No de ez legyen a legnagyobb baj, gondoltam. Az étlapon elképesztő mennyiségű finomság kapott helyet, nem is volt egyszerű a választás... Az árak közepesen emberesnek mondhatóak, ami annyit tesz, hogy 3000 alatt nem igazán ebédel meg itt egy jó étvággyal rendelkező emberfia. Végül a 68-as számú versenyzőre esett a választásom, ami egy bárány handi volt, azaz bárányhús kockák pirított vöröshagymás szószban friss zöldségekkel, tradicionális indiai módon tálalva. A többiek ennél valamivel könnyedebb étkeket választottak.

Ahogy a legutóbb ígértem, most ismét tudatosan rámentem a magasabb kategóriájú helyekre, régi kiszemeltekre. Ennek örömére egy közel hibátlan összeállítást olvashattok az alábbiakban!

Az utóbbi időben se időm, se lehetőségem nem volt arra, hogy új recepteket próbálgassak. Hiszen ha épp nem a Csabi Konyhája élőshow valamelyik alkalmán tüsténkedtem, akkor vagy valamerre kirándulni jártam, vagy épp hazalátogattam Békéscsabára, majd onnan egy raklapnyi házikoszttal tértem vissza a fővárosba és semmi nem indokolta, hogy nekiálljak főzni. Mindeközben pedig 1-1 tesztelés azért belefért néhanapján. Most viszont úgy adódott, hogy bizony újra hazai terepen kellett főzőcskéznem és egy régóta tervezett ételnek estem neki.