Ezzel a művel egy olyan kategóriához érkeztünk, amit én a következőképpen szoktam nevezni: így kell felturbózni, és egy új szintre emelni a már megszokott finomságokat. Többek között ezért se szeretek sok mindent nevén nevezni, hiszen nálam egy paprikás krumpli vagy akár egy rántotta sem feltétlenül azt eredményezi, amire az ember számítana. Szeretek kísérletezgetni, új dolgokat kipróbálni, már megszokott normáktól eltérni, legyen szó akár egészen meghökkentő fordulatokról is.
Ezúttal egy éttermi látogatás élményei kerülnek górcső alá, ami történetesen életem csapatépítő tréningjéhez kapcsolódik. Kezdődött minden egy leírhatatlanul felejthetetlen barlangászással a Pál-völgyi-barlangban, ami után a budai Szent Jupát étterem felé vettük az irányt! Éttermekben mindig igyekszek valami igazán különlegeset választani, ez esetben pedig az étlap különösen feladta a leckét, hiszen a kínálat nem fukarkodott ínyencségekben.
Valamikor 2-3 évvel ezelőtt egy baráti vacsorameghívás / közös főzőcskézés alkalmával ismerkedtem meg ezzel a csodával, amit azóta is rendszeresen szeretek elkészíteni őszi / téli időszakokban. Minden egyes alkalommal valami kis különlegességgel megfejelem, de ha csak simán elkészíteném mindenféle trükkök nélkül, akkor sem maradna el a kívánt hatás: egyik nagy kedvencem a sült sütőtökkrémleves!
Tavaly télen esett meg, hogy az akkori zenekarommal Székelyudvarhely városában játszottunk egy nagyon jó kis helyen, a Thunder Rock Clubban, ami azóta már sajnos bezárt. :( Nem csak a klub, de természetesen az egész város és annak hangulata, illetve a helyi lakosság elbűvölő kedvessége is emlékezetessé tette a koncertet. Másnap pedig egy csodálatos étterembe is meghívást kaptunk, amiről ez a poszt is szólni fog!
