Tudvalevő dolog, hogy nem igazán vagyok édesszájú, de persze vannak alkalmak, illetve olyan finomságok, amiket én is szinte bármikor magamba tudok tömni totális önkontroll nélkül. A 2011-es augusztus 20-i ünnepségek alkalmával akkor még gyanútlanul róttam az utcákat, hiszen korábban még sosem volt szerencsém az ilyenkor hagyományos Magyarország Tortája elnevezésű győztes remekművekhez a múltban. Ezúttal viszont már többé-kevésbé tudatosan is kerestem a kecskeméti barackos kölestortát, ami olyan szintű élményt okozott, hogy az egyszeri és megismételhetetlen volt!

Ezzel a bejegyzéssel le is zárnám a múltidéző sorozatot, hiszen az eddigi posztok a saját készítésű ételek helyett inkább élménybeszámolók voltak 4-5 évvel ezelőttről, de mégis fontosnak éreztem ezek megosztását is, hiszen valahol itt kezdődött minden. Mondjuk akkoriban még nem dokumentáltam mindent olyan serényen mint az elmúlt 1-2 évben, de azt hiszem nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ide vezethető vissza ennek az egész Gasztro Túra dolognak a kezdete! Ezúttal első kiadós londoni túrám kerül terítékre, aminek keretein belül egy igen kiadós British Museum kalandtúrát követően rögtön a sarkon belebotlottam egy végtelenül szimpatikus hot dog árusba, aki a mennyiség mellett a minőségre is ügyelt, egy teljesen új szintre emelve a hot dogról kialakult addigi elképzelésemet.

Az angliai kintlétem során megtapasztalt meglepetések egyike az volt, amikor a munkahelyemen elhelyezett automata kínálatát böngészve a különböző chipsek és édességek között egy zacskónyi igazi gyöngyszemre bukkantam ‘pork scratchings’ néven, ami egész egyszerűen jó kis hazai töpörtyűt tartalmazott. Mondanom sem kell, gyermeki lelkesedéssel estem neki a csomagolás felbontásának miközben nem kevés fenntartással helyeztem számba az első falatot.

Nem kifejezetten tartozok az édesszájú emberek közé, sokkal inkább a húst hússal elvet vallom, de azért néha napján előfordul, hogy én is elcsábulok. Így történt ez azon a bizonyos napon is, amikor gyerekkorom egyik kedvencét, a rizsfelfújtot kezdtem el csinálni. Régebben (főleg a kezdeti, tömegnövelős edzések alkalmával) valami eszméletlen mennyiségű tejberizst ettem, szóval az alap nem igazán okozott túl nagy fejtörést. Míg rotyogott a tejberizs (egy csomag vaníliás cukorral meghintve) szépen el lehetett készülni a többi feladattal, miszerint 5 tojás sárgáját kikevertem vajjal és cukorral, míg a fehérjét habosra vertem, majd ezt az egészet szépen összekevertem és beleöntöttem egy tepsibe.