Idén év elején első alkalommal kipróbáltam végre, hogy milyen is a szalontüdő és egy igencsak pozitív élménnyel gazdagodtam akkor, el is határoztam rögtön, máshol is ki fogom próbálni. Sokat nem kellett gondolkoznom a helyszín megválasztásánál, hiszen annak idején a soproni cikkem alatt egyből érkezett az ajánlás a budapesti Buja Disznó(k)-tól, hogy ők egy kicsit másképp készítik el, és sikerült elég rendesen fel is kelteni az érdeklődésemet egy igencsak dögös fényképpel a nagy műről, én pedig a napokban fogtam magam és meg is indultam a Hold utcai piac felé, hogy jól leteszteljem.

Egyébként úgy tűnik hogy inkább a rántott hús a hely zászlóvivője, bár meg kell hagyni, ottlétem alatt több szalontüdő rendelés is befutott, szóval ez is mindenképp jó előjelnek bizonyult. A belső design egyszerű, letisztult, nincs semmi felesleges csicsa, én pedig bent foglaltam helyet, várakozás közben egy rose fröccsöt kortyolgatva, de egyébként kint is van egy egész méretes pad+asztal kombó.

Vágódeszkán érkezik a menü rendkívül ízlésesen kialakítva a tál tartalma. A soproni szalontüdőhöz képest itt visszafogottabban adagolták a szószt és tényleg szinte mindenben eléggé eltér a két kompozíció. Itt nem az ecetesség volt a jellemző, inkább a krémesség. A szalontüdő egészen kiválóra vizsgázott, egységesen puha és finom volt minden egyes falat és egyszer sem jelentkezett az abalé fíling sem. A zsemlegombóc is remek körítésnek bizonyult, így igazából nem is bántam, hogy elfelejtettem kenyeret kérni, bőséges volt az adag így is, tökéletesen jóllaktam. A tejföl, az uborka és a hagyma is egy teljesen új dimenziót adott az egészhez, és egyébként a fröccs remekül kísérte végig ezt az igencsak tartalmas ebédemet. Nehezen tudnék dönteni az eddig kóstolt két szalontüdő között, mindkettő egészen kiváló volt, csak éppen máshogy. Szerintem biztos vissza fogok még térni a Buja Disznó(k)-ba, ha más nem, egy jó kis rántott húsért mindenképp!