A napokban valahogy szöget ütött a fejemben a gondolat, hogy szalontüdőt akarok enni! Korábban már kétszer is siker koronázta próbálkozásaimat (#1, #2), így aztán mindenféle félsz nélkül kezdtem el börzézni a neten az ajánlásokat és végül a XV. kerületi Víg Kalmár lett a befutó. A rendkívül szimpatikus és színes étlap mellett a képek alapján a hely is csábítónak tűnt, egy igazi házias étterem benyomását keltette. Egy jóbarátommal végzett kis felújítási munkálatok után itt költöttük el végül jól megérdemelt ebédünket.
A fentebb említett házias, kissé régivágású megjelenés a belépést követően is megmaradt, sőt, igazából még tovább is erősödött, de szerencsére a lehető legjobb értelemben. A fogadtatás és a kiszolgálás is végig nagyon kedves, mondhatni családias volt. Én külön örültem, hogy az itallap az átlagosnál színesebb és minőségibb versenyzőket tartalmazott, étel fronton pedig nem kellett nagyon gondolkodni, hiszen én egyértelműen a szalontüdő (3900.-) miatt, drága barátom pedig egy jó pacal miatt érkezett. Az asztalunkhoz megérkező tányérok már ránézésre is igen erős képet mutattak, ez a kép pedig az első falatok után vált még színesebbé és gazdagabbá. Jó pár éve már, hogy utoljára szalontüdőt ettem, akkor mindkét élmény eléggé eltérő volt és most pedig itt egy harmadik verzió, amit én cseppet sem bánok, sőt, az igazat megvallva inkább csak tovább növeli a rajongásomat eme sokoldalúan elkészíthető étellel kapcsolatban. A tüdő pont optimális daraboka lett vágva és állagra is pont kedvemre való, még pont harapható (lásd még szívpörkölt), a mártás pedig olyan szinten tökéletes, hogy arra nehéz szavakat találni. Selymes és kellemesen savanykás, állagra pedig a lehető legoptimálisabb. A két zsemlegombóc pedig megint csak a legtökéletesebb kísérő volt mindehhez, ízre és állagra is hibátlan! Belekóstoltam a pacalba is, ami megint csak adott egy hatalmas sokkot az ízlelőbimbóimnak. Nem sok ilyen tökéletes állagú és bátran ízesített pacalt ettem korábban.
Ugyan maximálisan jól is laktam a szalontüdővel, de talán pont ezen a zseniális élményen felbátorodva nem hagyott nyugodni a dolog és arra gondoltam, valami desszertet csak meg kéne még kóstolni. Az előzetesen kinézett vargabélest amint megláttam a szomszéd asztalnál, azonnal el is dőlt, ezt bizony nekem is ki kell próbálnom! Nagyon tetszett, hogy két szeletben került tálalásra a vargabéles (1600.-), ami nem kis meglepetésemre némi csokiszószos locsolást is kapott, valamint opcionálisan vanília fagyival is kérhető (+450.-), amivel úgy voltam, hogy semmiképp se hagynám ki! A vargabéles egyszerűen hibátlan volt, a tészta és a töltelék zseniális együttesét a csokiszósz kellemesen bolondította meg, amihez a vaníliafagyi megint csak tökéletesen passzolt. Ezzel pedig meg is adtam a kegyelemdöfést magamnak. Egyedül a mazsola hiányát sajnáltam, de azért nem haltam bele.
Mindent összevetve elmondható, hogy egy nem várt rendkívül pozitív élménnyel gazdagodtam, gazdagodtunk és hát abszolút visszatérésre érdemes a hely, hiszen ha mindent ennyire zseniálisan tudnak elkészíteni, akkor azért az nem lesz egy kevés idő, mire végigeszem az étlapot. Egy szó mint száz, házias és gazdag ízek és emberes adagok jellemzik ezt a nagyon kellemes hangulatú helyet, ami a tradícionális ételeket képviselő éttermek listáján nálam az első helyre lépett és mindenkinek csak ajánlani tudom!
