Ezúttal egy igazi házi specialitást, egyik legkedvesebb receptemet osztom meg a kedves olvasóimmal. Régi nagy kedvencem a gyömbértea, különösen torokfájós időszakban fogyasztom előszeretettel, egyéb jótékony hatásiról pedig rengeteg írás kering a neten, illetve a köztudatban. Elég sokféleképpen elkészítettem annak idején a magam kis teáját mire sikerült megállapodnom az alábbiakban is ismertetett receptnél, amit mindenféle nagyképűség nélkül, a lehető legtökéletesebb gyömbértea készítési metódusként tudnék jellemezni.
Én ugye alapból szeretem az erős, csípős dolgokat, meg úgy általában úgy vagyok vele, ha támad a betegség, akkor én kétszer olyan keményen támadok vissza. Így aztán nem szoktam elaprózni, minimum 60g-os gyömbér darabból készítem a teát. Egy gyors hámozást követően le szoktam reszelni kis lyukú reszelőn, majd felforrt, de már nem lobogó egy liternyi vízzel öntöm le. Itt jön egy fontos csavar, méghozzá a teafilter.
Mivel elég sokszor iszok teát, jólesik a változatosság ezen a fronton, de az szinte biztos, hogy egy kamilla filter mindig van benne, és nekem a kedvenc párosításom ehhez a mangó-jázmin. 10 percig hagyom fedő alatt, majd kiveszem a filtereket, de a fedőt visszateszem a kancsóra még 20 percre. Ezután fedő nélkül még 10-20 percig pihentetem a nedűt, hiszen a mézet nem tanácsos forró teába tenni. Egy liter teához két evőkanál mézet szoktam tenni és ízlés szerint lehet még citromot is facsarni bele.
Kellemesen csípős, ugyanakkor rendkívül ízletes ez a tea, egy igazi energiabomba tele életerővel, ami télvíz idején bizony nagyon hálás kortyolgatnivaló tud lenni. Egyszer nemrégiben, amikor nagyon beteg voltam, én odáig merészkedtem, hogy füstölt cayenne-t is szórtam bele, haha, na az aztán kitisztított mindent bennem elég rendesen. Jó egészséget és kellemes ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!