A blog rendszeres olvasóinak nem lesz újdonság ez a bevezető, amiben azt ecsetelem, hogy montenegrói utam előtt jó szokásom szerint rendkívül alaposan felkészültem nem csak a látványosságokból, hanem a különböző gasztró helyekből is. Fekete öves burek rajongóként már alig vártam, hogy napi szinten tömjem magamba ezt az egyszerű de nagyszerű finomságot, de persze burger és tradicionális fronton is szép számmal voltak kiszemeltjeim, a kraft sörözőkről nem is beszélve. 

Podgoricába érkeztem elsőként, ahol két klasszikus éttermet néztem ki előzetesen, végül a Tavern Lanterna lett a befutó, ami közvetlenül a belvárosban, egy félreeső kis mellékutcában található. Kicsit megilletődtem érkezésemkor, mivel jól láthatóan egy lakodalomra készültek éppen, kint az összes asztal már meg volt terítve. Kérdésemre viszont egyből rávágták, hogy semmi gond, bent nyugodtan üljek le. Gondolom azért mennyire örülhettek, haha, de a helyzet az, hogy bár jól láthatóan a lagzira készültek gőzerővel, végig nagyon kedvesen és segítőkészen lesték kívánságaimat, abszolút példásan magas színvonalú volt a vendéglátás. Konkrét céllal érkeztem, az pedig nem volt más, mint a Podgoricki Popeci (13.20€), amit leginkább a kijevi csirkemellhez tudnám hasonlítani. Jelen esetben sertéshúsból készült az étel, sajttal és sonkával töltve, mindez pedig panírozva és kisütve. Szemmel láthatóan is sülhetett volna kicsit még a dolog, egyáltalán nem volt ropogós a bunda, de ezt leszámítva amúgy nekem nagyon ízlett. Mivel az étlapon semmilyen leírás nem volt hozzá, így nem tudom milyen sajtot használhattak, de valami jó kis erős sajt volt és én nagyon imádtam! A köret sajnos elég gyengusz volt, a krumpli és a kis rizsgombóc se adott sokat az összképhez, de amúgy rossz se volt, csak ilyen tipikus menzás. A tartár szerű mártás amúgy jól passzolt az összeállításhoz. Google értékelések között igazából ennél csak jobban kinéző kompozíciókat láttam előzetesen, ezért is voltam picit csalódott, de tényleg tudjuk ezt most be a lagzi számlájára. Az ételhez egy jó kis helyi sört kortyolgattam, ami nem volt semmi extra, igazi stabil alapsör. A végén még egy török kávéval koronáztam meg az ebédet. Összességében egy nagyon kedves kiszolgálásban részesültem és végülis finomat ettem, jól is laktam. Mindennel együtt 20€-t fizettem.

Kraft sörök terén első utam a Beerbank névre hallgató helyre vezetett, ahol elég egykedvűen fogadott a csapos fiatalember és legnagyobb meglepetésemre semmilyen helyi sörrel nem tudott szolgálni, egyedül szerb kraft sör volt a legközelebbi opció, mert amúgy leginkább belga és német seritalok voltak még üveges kiszerelésben, illetve csapon. Végül a Hazy Alpaka lett a befutó a Docker főzdétől, egy kellemes kis NEIPA. Amúgy a hely tök jó, de összességében nem voltam elragadtatva főleg a helyi sörök hiánya, na meg az egykedvű kiszolgálás miatt.

Következő kiszemeltem a S.M.A.S.H. Pub volt, amiről már egy Burger Mustra cikkben korábban áradoztam nem is keveset. Két és fél éve nyitotta meg kapuit a hely, egy nagyon szimpatikus belsővel és egy talán még megnyerőbb kinti vendégtérrel is megfejelve. Itt az első pillanattól kezdve úgy éreztem, mintha otthon lettem voltam, végtelenül kedves és segítőkész volt a pultos hölgy és hamar odacsapódtam az asztalukhoz, ahol az egyik új-zélandi tulaj is ült. Nagy sztorizások indultak végtelen útjukra, miközben a ház sörének számító PAUN söröket iszogattam és egy budvai főzde ipáját is megkóstoltam végül, miközben végig egy nagyon jó kis rock rádió szólt a háttérben. Egy egészen remek bacon smashed burgert is ettem (9.30€), de a végén kaptam ajándékba még egy házi készítésű muszakát is, ami egyébként nagyon eltér az általam korábban megismert ciprusi verziótól, amit aztán én magam is elkészítettem nemrég. Ez a montenegrói verzió sokkal inkább húsközpontú és például egyáltalán nem volt rajta besamel, se sajt. A személyzettel kötött barátságra ittunk egy jó rakiját is, én pedig fülig érő mosollyal vettem az irányt a szállásom felé. Aki a montenegrói fővárosban jár, mindenképp tegyen itt egy látogatást! 

Másnap reggel első utam a Burek King pékséghez vezetett, ahol egy burgonyás rudat és egy húsos bureket is vettem, mindössze 2.40€-ért. A krumplis cucc tök jó volt, a burek is ízlett, bár az igazat megvallva kicsit több töltelék lehetett volna benne.

Kotor városa engem azonnal lenyűgözött és gyorsan le is lövöm a poént, nekem ez lett a nagy kedvencem Montenegróban. Bármerre néztem, mindenhol filmbe illő festői táj fogadott, a Kotori-öbölben pedig mondhatni kötelező program a hajókázás. Az indulásra várva neveztem be egy húsos burekbe a Pekara Vrmac kevdes kis egységében, ahol egy rendkívül kedves asszony fogadja a vevőket tökéletes angollal. Ez utóbbi egyébként szinte mindenhol tapasztalható volt, amin én egy picit meglepődtem de persze nagyon örültem is neki. Na szóval, ez az a burek, ami a kedvencem, ami szerintem a legjobb! Legutóbb Albániában burekeztem nagyokat, ott ettem a másik fajtából is nagyon finomat, de valahogy nálam ez a klasszikus forma a nyerő. Itt ráadásul nagyon rendben volt minden, a tészta-töltelék arány tökéletes volt és az ízekre se lehetett panaszom. Megint csak spoilerezek, ez lett a kedvenc burek lelőhelyem, főleg miután másnap reggel még egy túrósra is beneveztem, na hát attól teljesen elaléltam, annyira tökéletes volt ízre és állagra is egyaránt. A burek ára 2.50€ volt egyébként, ami egy standard árazásnak mondható.

Egy jó kis hajókázás és úszkálás után rendesen megéhezve a BBQ Tanjga felé vettem az irányt. Rendkívül kíváncsi voltam a helyre, mert nagyon jókat olvastam róla előzetesen és az étlap is igen tetszetősnek tűnt, aztán belépve rá kellett döbbennem, hogy ez bizony egy iszonyatosan népszerű hely (nem véletlenül) és konkrétan épp hogy csak át tudtam lépni a küszöbön, annyian álltak a sorban, miközben az összes asztalnál ültek. Egészen elképesztő amúgy a látvány, hiszen egy hatalmas üvegpultnak köszönhetően láthatjuk a szebbnél szebb még nyers húsokat, miközben mögötte ezerrel megy a sütés. Le a kalappal amúgy a személyzet előtt, akik a jól láthatóan nem mindig legegyszerűbb helyzetben is végig rendkívül higgadtak, kedvesek és segítőkészek voltak mindenkivel. Nem variáltam túl a dolgokat, egy L méretű vegyes hústálra neveztem be (17€) és egy helyi üveges IPA (Mammut) sört is kértem mellé. A kapott sorszámommal a kezemben megnéztem a kerthelyiséget is, ami természetesen szintén zsúfolásig tele volt, de azért nem tűnt teljesen reménytelennek a helyzet. Hamar fel is szabadult egy asztal, be is foglaltam gyorsan. Szerintem összesen körülbelül szűk 30 perc telhetett el a rendelésem leadása és a között, hogy egy mosolygós hölgy kihozza az ételt az asztalomhoz. A látvány elég meggyőző volt, de ami még fontosabb, hogy az ízek és az állagok sem okoztak csalódást. Sőt! Mindegyik hús tökéletesen sült, rendkívül ízes, füstös és szaftos volt és a köretre se lehetett igazából panaszom. Ez egy igazi, hamisítatlan balkáni tál volt a javából! Farkaséhes voltam és maximálisan jól is laktam az utolsó falatok elfogyasztása után, én pedig a lehető legnagyobb megelégedettség közepette távoztam. Ha még egyszer ide sodor az élet, akkor egész biztos, hogy ki fogom próbálni a steaket is, mert elég komoly a választék.

Este még az óváros macskaköves utcáin sétálva belefutottam egy helybe, ahol Kotor Cake, azaz krempita is kapható volt (4€), ami egyébként szintén a terveim között szerepelt, hogy megkóstolom. Maga a sütemény igazából egy krémes, aminek különlegessége, hogy 3 réteg tésztából áll. Nem okozott csalódást, a vaníliás krém ízre és állagra is hibátlanul teljesített, a tészta szintén.  

Montenegrói kalandozásom utolsó helyszíne Budva volt, ahol Podgoricához hasonlóan egy kraft sörös/smashed burgeres hely is szerepelt a listámon, nevezetesen a Bura Pub, amiről szintén értekeztem már korábban egy Burger Mustra cikkben. Maga a hely a belvárostól nem túl messze található, nyugis környezetben. Nagy benti vendégtérrel és kiülős résszel is megspékelve. A fogadtatás itt nem volt annyira megnyerő mint a S.M.A.S.H.-nél, de amúgy gond se volt. Egy IPA és egy STOUT sört is kóstoltam a helyi Budvanska Pivara főzdétől és nagyon jól teljesített mindkettő. Burgerek közül itt is a bacon smash lett a befutó (10.80€), viszont ha választanom kell, akkor mindenképpen ezt hoznám ki győztesként. A zsemle és a húspogácsa is egy rendkívül magas szintet képviselt, egy ultrabrutális szaftos mennyország volt az egész. Ugyan a hangulat itt egyáltalán nem volt olyan közvetlen mint a fővárosban, de ez a burger érdemeiből semmit se von le. Életem egyik legdurvább smashed burgere volt, annyi szent!

A parttól nem messze található a Soul Food pékség és kávézó, egy tökéletes napindító hely különféle szendvicsekkel, péksüteményekkel és sütikkel. Én egy húsos és spenótos burekkel kezdtem itt egyszer a napom, na meg egy jó kis dupla presszóval. A húsos burek rendben volt, a spenótos pedig még inkább! Itt a csigás burek kapható egyébként, de a jobbik fajtából. A kávé is finom és a kiszolgálás is korrekt volt. Tényleg egy jó kis hely, ahol jól fel is töltöttem az energiakészleteket, hiszen innen elsétáltam Sveti Stefanig (14km), majd onnan még fel a templomig egy brutál kilátásért (5km). Itt is volt amúgy kiszemelt étterem, de nagy lakattal lezárt kapu fogadott, úgyhogy nem erőltettem a további keresgélést, inkább visszabuszoztam Budvába. Itt jegyezném meg, hogy bár különösebb problémám nem volt és Albániához képest klasszisokkal kiszámíthatóbb, megbízhatóbb a tömegközlekedés, de azért egy-egy ilyen út alkalmával mindig felértékelődik számomra a mi drága BKV-nk.

Budvában aztán némi gondolkozás és értékelés böngészés után végül a közel 50 éves múltra tekintő Jadran étterem lett a befutó, amire szinte a komplexum a jó szó, akkora hatalmas és többféle részből is áll. Én természetesen a vízpart mellett foglaltam helyet, a fogadtatás illetve a szerviz pedig finoman szólva is hagyott némi kívánnivalót maga után. Mindegy, én már nagyon eldöntöttem, hogy itt most megpihenek, iszogatok, eszegetek egyet. Le is csaptam a grillezett polipra és egy korsó Niksicko iszogatásával ütöttem el a várakozási időt. Nem kis meglepetésemre érkezett egy kis kóstoló előétel, ami leginkább a kőrözöttre hasonlított, a pincér annyit mondott csupán, hogy paprikás túró, amihez néhány szelet kenyér is dukált. Teljesen rendben volt. Nem sokkal később megérkezett a főétel is, ami nem igazán lett túlbonyolítva. A grillezett polip spenótágyon foglalt helyet, mellé érkezett egy kis kancsóban petrezselymes-fokhagymás olaj, citrom. Alapos olajozás és citromfacsarás után neki is láttam a falatozásnak és egyébként azt kell, hogy mondjam, nagyon jól sikerült ez az étel! Ugyan nem volt összehasonlítási alapom, de nekem tetszett ez a még harapható állag, illetve, hogy volt 1-2 kicsit odakapott crunchy rész is. Az ízvilág is szuper volt és végülis jól is laktam a végére. Legnagyobb meglepetésemre a számlát (28€) megkapva derült ki, hogy az előételért felszámoltak 1€-t, ami egyébként vicc kategória, mert amúgy én nem kértem, de persze legyen ez a legnagyobb baj, de én ilyenről még életemben nem hallottam...  

Az óváros itt is macskaköves szűk kis hangulatos utcákból állt, az impozáns épületeken kívül rengeteg szuvenír bolttal, étteremmel, kocsmával. Előzetesen kinéztem egy pékséget itt is, de nem voltam hajlandó 4€-t fizetni egy burekért, főleg, hogy ránézésre se tűnt semmi extrának. Végül a Good Food nevű pékségben dupláztam még egyet (húsos és túrós) de talán itt jött be legkevésbé a burek. Kissé száraz hatású volt mindkettő és ízhiányosnak is mondanám sajnos.

Utolsó este beugrottam még a Čardak craft pubba, ahol a csapon található helyi söröket már mint kóstoltam, így inkább a dobozos sörökkel teli hűtőknél keresgéltem és mivel én nagy sütőtök rajongó vagyok ugye, na meg a pumpkin ale-t is szeretem, így azonnal meg is lett a nyertes, amikor megláttam a Hollow Pumpkin sört a hűtőben. Nagyon menő a címke és szerencsére a sör is pont az én ízvilágomnak lett kitalálva, jó erőteljes szegfűszeg és fahéj jelenléttel. Amúgy maga a hely nagyon menő, fiatalos, jó kis zenékkel, csocsóval, szóval egy határozottan ajánlott sörös hely. 

Mindent összevetve rengeteg nagyon pozitív tapasztalattal gazdagodtam. Nagyon sok finomságot ettem, ittam és a legtöbb helyen nagyon kedves, szuper vendéglátásban részesültem.