Málta mindössze két óra repülőúttal elérhető, a kis szigetország pedig körülbelül negyedakkora mint Budapest, így aztán ha elég ügyes az ember, néhány nap alatt elég szépen ki lehet vesézni a fontosabb látnivalókat és közben persze a különböző helyi specialitásokba is bele-bele lehet kóstolni. Én most, nyilván a teljesség igénye nélkül igyekszem egy lényegre törő kis bemutatót nyújtani az élményeimből, tapasztalataimból. Még itt a bevezetőben megjegyezném, hogy alapvetően elmondható, hogy rendkívül kedvesek és segítőkészek az emberek, a közlekedés pedig egyszerre szerethető és félelmetes módon kaotikus, és bár busszal lényegében minden elérhető, a menetrend viszont sokszor tényleg csak tájékoztató jellegű. Alapvetően elég sokféle hatás tetten érhető Máltán, így egy tényleg izgalmas és szerethetően eklektikus mixnek nevezném több szempontból is az országot.

A szigeten nincs iható csapvíz, így abból érdemes betankolni nagyobb mennyiségben. Reggelizési lehetőség terén van több egész korán nyitó kávézó/bár, de amúgy nagy többségben inkább 9-10 körül indul be az élet. A ftira nagy helyi különlegesség, így azt rögtön ki is próbáltam egy nagyon szimpatikus kis helyen, a Szent Pál-öbölben lévő szállásunkhoz közel. A The Village Coffee-ban a tradicionális máltai ftira egy tonhalas összeállítást jelentett különböző zöldségekkel, olívabogyóval, salátával, kukoricával. Maga a ftira alapja egyfajta könnyed, kerek kenyér, amit a felszolgálás előtt össze is sütnek, illetve félbevágva szolgáltak fel némi chips társaságában, ez utóbbi egyébként eléggé jellemző sok helyen. Nagyon meglepődtem magán az adagon, konkrétan már egy féllel is jól lehet lakni, de én nem vacakoltam, megettem az egészet. Mindez pedig egy teljesen korrekt 5€ áron.
Szerettem volna még kipróbálni a lóhúsos opciót is valahol, de olyat viszonylag kevés helyen készítenek és ez most nem jött össze, viszont később még a nyugati parti kalandozás kezdetén Naxxar kedves kis falujában sétálgatva a Villagers nevű helyen kipróbáltam még egy olyan összeállítást is amibe máltai kolbászkarikák, szárított paradicsom, vajbab, saláta, sajt és paradicsompaszta került. Ez is teljesen rendben volt bár az első jobban bejött.

Egyik reggel a kompra várva, amikor a másik két kis szigetre (Comino és Gozo) mentünk kalandozni megkóstoltam a qassata névre hallgató tésztabatyut, amit jellemzően ricottával vagy borsópürével töltenek meg. Én az előbbi mellett döntöttem és egy melegítést is kértem, ami választható opció volt. Összességében nekem nagyon bejött, ízvilágában eléggé naturális volt ugyan, a tészta kellemes állagú volt és pont annyira vastag, hogy kellemesen jól is lakjak vele. A töltelék se lett kispórolva belőle, szóval nekem abszolút bejött.

Ami nagyon hamar feltűnt, hogy klasszikus pékségek helyett leginkább pastizzi helyekkel lehet találkozni mindenfelé, ahol különböző leveles tésztás finomságokat kínálnak sós és édes töltelékekkel és egy tökéletes választás lehet, ha az ember csak gyorsan harapna valamit. Az egyik ilyen helyen végül mi mást is próbálhattam volna ki, mint a burger pie névre hallgató összeállítást, aminek egy igencsak elvadult verzióját korábban már én is nagy sikerrel készítettem el többször is. Jelen esetben a leveles tésztába egy húspogácsa és sajt került csupán némi hagyma társaságában és nem csak ízre de adagra is egy nagyon korrekt kis finomságnak bizonyult.

Alkoholos italok terén nálam értelemszerűen a sör volt a főszerepben, aminek egy külön cikket is szenteltem korábban, amiben rendesen kiveséztem a lehetőségeket a teljesen fapados alapsörtől a kézműves finomságokig.

Nyilvánvalóan ételek terén nem maradhattak el a burger mustrák, amiből egész pontosan hármat is sikerült nyélbe ütni, egy nem rossz, de nem is kiemelkedő burger lánccal kezdve, majd egy olasz étterem sokkolóan rossz összeállításán át egy végül meglepően kiváló smashed burgerig.

Nyilván mindenképp szerettem volna azért valami autentikus fogást is kóstolni a fentebb már bemutatott apróságok és burgerek mellett, így viszonylag hamar el is határoztam, hogy muszáj lesz kintlétem alatt nyulat kóstolnom. Erre végül a régi fővárosban, Mdinában került sor egy elég szimpatikus helyen, ez nevezetesen a La Rabtija volt. A főételek mindegyike mellé sültkrumpli és saláta jár alapértelmezés szerint, ezen a burgerek után már annyira meg sem lepődtem. Nyilván többféleképpen készítik itt Máltán is a nyulat, én semmiképp se akartam paradicsomosat enni, így ezért is esett a választásom erre a helyre, hiszen itt fehér borral és fokhagymával készül az étel. 16.50€

A kiszolgálás, mint szinte végig mindenhol, itt is már-már zavarba ejtően figyelmes és kedves volt végig. Az asztalhoz kiérkező tányér láttán pedig azért eléggé leesett az állam. Jól láthatóan a nyúl több, lényegében minden részéből került a tányérra és aminek külön örültem, hogy még a mája is a helyén lett hagyva. Az ízesítés csillagos ötös lett, nyilvánvalóan erőteljes fokhagymás ízvilággal. Maga a hús egyébként teljesen rendben volt, amihez tök jól illett a barnamártás is. A krumpli nem váltotta meg a világot, de amúgy rendben volt. Egyedül a grillzöldséges tál tűnt egy kicsit fáradtnak már, de amúgy azzal se volt komoly gond. Nyilván mondanom se kell, hogy az utolsó falatok elfogyasztása után egy igencsak erőteljes jóllakottság lett úrrá rajtam. Aztán buszra szállva meg is jegyezte egy ismeretlen utastársam, hogy itt valaki nagyon fokhagymásat evett... Haha, na vajon ki? :)

Mindent összevetve nyilván lett volna még mit kóstolni, illetve több hely is most kimaradt, amit előzetesen kinéztem és elmentettem, de én úgy érzem, hogy azért sikerült elég szépen bele-belekóstolgatni mindenbe és azért többnyire pozitív tapasztalatokkal is gazdagodtam. Remélem tudtam esetleg segíteni, tippeket adni annak, aki Máltára készül a jövőben.