A máltai kiruccanásom előtt jó szokásom szerint rendesen felkészültem nem csak a látnivalókból, hanem megkóstolandó ételekből és italokból egyaránt. El is mentettem pár szimpatikus kocsmát a szállás közelében is, illetve egy ígéretesnek tűnő kézműves sörfőzdét/sörözőt is, amiből azért nincs túlzottan sok Máltán. A landolást követően üdvözlőitalként rögtön le lett tesztelve egy dobozzal a helyi alapsörből, ami a lassan már 100 éves Cisk Lager. Na ez egy tipikusan olyan sör, amit érdekességképp megkóstol az ember egyszer, aztán köszönöm szépen, inkább vizet iszom, ha nincs más...

A sziget északi részén, a Szent Pál-öbölben a szállás elfoglalása után nyakunkba is vettük a szimpatikus kis települést és egy előzetesen kiszemelt helyre tértünk be első körben egy finom italra. A Mona Vale leginkább egy klasszikus brit kocsmára hajazott, ez a stílus amúgy eleve elég jellemző Máltán. A Farsons Blue Label csapról egy kellemes itóka volt, ami a világot ugyan nem váltotta meg, de egy elég határozott minőségi ugrásnak számított a Cisk után, amit egyébként ugyanaz a főzde készít. A hely hangulata és a kiszolgálás csillagos ötös volt, de ez kb. mindenre és mindenhol igaz volt a Máltán eltöltött idő alatt. Nagy kedvencem volt még a BURTS márkájú ecetes chips, ami egyébként Angliában készül. Imádtam! Következő állomásunk egy Elvis Tribute Barba vezetett, szintén zseniális hangulattal és élő zenével. Itt megint csak a Farsons főzdétől, ezúttal a Green Hop Ipa söre lett csapról kóstolva. Nem volt rossz, csak nekem kicsit sok volt már, hogy pohár sört kérve mindenhol korsó sört adnak, elszoktam én már ettől... Egyébként jellemzően 5€ az ára egy korsó sörnek mindenhol.

A fővárosban tett kalandozás során teljesen véletlenül futottunk bele a Gugar nevű kis helybe, ami némi hippi beütéssel, rendkívül színes, jópofa belső kialakítással és ekkor még mindig picit meglepő/zavarba ejtően végtelenül kedves személyzettel és végre tisztességes kézműves sörválasztékkal is rendelkezik. Kraft sörök csak dobozban vannak és hát pont az általam előzetesen már a listám tetejére tett Lord Chambray sörfőzde remekei ezek. A citrusos mexican lager és a dupla ipa azonnal két kedvencem lett, mindenkinek csak ajánlani tudom a helyet és ezeket a söröket is!

Az első burger mustra is Vallettában történt, amiről már olvashattatok korábban. Itt a burger mellé egy meglepően nagyon jó session ipát kóstoltam a Stretta főzdétől, ami mindössze 9 évvel ezelőtt kezdte meg működését. Egy igazi könnyed, jól iható finomság volt ez. Ahogy egy tanult kollégám mondaná: vedelném egész nap! Itt egyébként már bátorkodtam megkérdezni, hogy lehet-e kis pohár sört kérni, amire a reakció az volt, hogy kiröhögtek, de persze így kedvesen... Oké. :) 
Később egy kisboltban megkóstoltam még a Farsons főzde Hopleaf névre hallgató pale ale sörét, ami egy erősen felejthető élmény volt, viszont érdekes módon a későbbiekben, amikor a régi fővárosban, Mdinában jártunk, egy máltai nyúlvacsora mellé csapról kóstolva már jobb volt az élmény...

A máltai sörkóstolás abszolút csúcspontja a Gozo szigeten található, 2014-ben alapított Lord Chambray taproomban tett látogatás volt, ahol ráadásul nem kis meglepetésemre egy magyar hölgy volt a pult mögött, aki ráadásul korábban a Horizontnál dolgozott, így aztán hirtelen megugrott a közös témák és közös ismerősök száma. Maga a hely nagyon szimpatikus, egyszerű, letisztult képet mutat. 12 csapról lehet válogatni a különböző sörökből, illetve jócskán vannak dobozos és üveges opciók is a kínálatban, természetesen mind saját főzésű. Az elég hamar feltűnt, hogy túlzottan erős, testes söröket nem nagyon csinálnak, ilyen 5% körül mozog az alkoholfok, a szortiment legerősebb tagjához, a 67 névre hallgató dupla ipához pedig már korábban volt is szerencsém. Stílusokat tekintve eléggé IPA központú a történet és igazából mindegyikről elmondható, hogy könnyen iható, frissítő italok. Én mondjuk jellemzően jobban szeretem a karakteresebb, testesebb söröket, de amúgy ennek is megvan a varázsa, de nekem maradt a két kedvencem a korábban dobozból kóstolt dbl ipa és mexican lager. Itt viszont végre lehetett kis pohárral is kérni, így többfélét is meg tudtam kóstolni. Aki erre jár, mindenképp tegyen itt egy látogatást!

Visszatérve a bázisra tettünk még egy próbát a korábban zárva talált The Craftsman Pub névre hallgató hely meglátogatásával, amit ezúttal nyitva találtunk, de számomra kissé érthetetlen módon étel csak pénteken és vasárnap kapható, ráadásul arra is előzetesen jelentkezni kell. De mindegy is volt, mert mi szombaton jártunk itt, haha. Ráadásul pont egy nagy dj/karaoke party kezdődött éppen értelmezhetetlen hangerőn, úgyhogy két pohár sör után bontottuk is a bulit. Itt Málta másik népszerű kézműves sörfőzdéje, a 2017 óta munkálkodó Huskie képviseltette magát a csapokon, illetve a hűtőben voltak dobozos kiszerelésben is néhány opció. Én egy pale ale-t (Mosaic) és egy ipát (Alpha) kóstoltam, mindkettő borzasztó volt. Fáradt hatású volt nagyon, mintha már kicsit túl régóta lenne csapon, rettenet utóízzel, lecsengéssel... Gondoltam rá, hogy esetleg dobozból is rákóstolok, hogy kiderüljön, hol a hiba a képben, de már csak a hely korábban említett adottságai miatt se került végül erre sor.

Végül a Lord Chambray másik, vallettai egységébe, a 67 Kapitaliba is sikerült eljutni, ahol a rendkívül széles italválaszték mellett komoly melegkonyhával is rendelkeznek. A csapon itt már a 11 saját nedű mellett egy vendégsör is helyet kapott, ahogy a hűtőben is igencsak nagy a szórás. A végén aztán csaltam picit, hiszen a brit Magic Rock főzdétől is kóstoltam egy nagyon kellemes brown ale dobozost és egy szintén szimpi csapolt ipát, maga a hely pedig szintén egy kötelező vizit annak, aki a szigeten, illetve a fővárosban jár!