Nagy általánosságban kijelenthető, hogy én a világon bárhova gyermeki lelkesedéssel megyek, de Egyiptom, illetve a piramisok valahogy mindig is előkelő voltak azon a bizonyos bakancslistán, igazából gyerekkori nagy vágyam volt az egész. Most végre sikerült nyélbe ütni a kirándulást, amit ráadásul pont a születésnapomra időzítettem, aminek jellemzően nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget, így viszont jelentősen felértékelődött az esemény. Előzetesen igyekeztem minél több mindennel kapcsolatban felkészülni, de egy idő után azt éreztem, hogy egyre jobban csak beparáztatom magam, illetve sok ellentmondásba is belebotlottam... Végül vettem egy nagy levegőt és bíztam a legjobbakban. :)

Mivel a gízai piramisok voltak látogatásom legfőbb célja, így egyértelműen egy olyan szállást akartam foglalni, ahonnan remek kilátás nyílik eme csodákra. A legtöbb szálláson az árban benne van a reggeli is, ez ebben az esetben is így volt. Mivel én elég koránkelő vagyok, ráadásul nekem azonnal ennem is "kell", így egy kicsit féltem, hogy milyen korán lehet majd reggelizni, de a szállásadóval sikerült megegyezni a reggel 8-ban, amiből végül 8:30 lett, haha. Igen, itt valahogy nem nagyon stresszelnek/kapkodnak az emberek, ezt hamar leszűrtem. A menü ugyanaz volt minden nap: omlett, fűszeres főtt bab (ful medames), falafel, paradicsomos-uborkás saláta, sajt, háromszög sajt, lekvár, szezámmagos kis süti (halva), édeskés kalácsos pékáru és egyiptomi pita/tortilla hibrid. Első ránézésre nem is tűnt annyira soknak, de egyébként igencsak laktató és finom volt, egy igazán ütős napkezdés.

A csapvizet itt nem hogy inni nem szabad, de még fogmosásra se ajánlják, én ez utóbbit a második naptól teljesen elfelejtettem, de szerencsére semmi bajom nem lett. Előzetesen alaposan utánanéztem és hamar rájöttem, hogy itt nem lesznek nagy sörözések. Eleve nem túl sok helyen árulják, illetve a választék sem túl izgalmas. Kóstoltam kétféle Stellát, kétféle Sakara és egy Meister sört. A legjobban a Sakara Gold jött be, egy egyszerű, tiszta és frissítő ital, a többivel nem igazán voltam kibékélve. Nem alkoholos italok terén nagy kedvencem lett a Fayrouz ananászos finomsága. Imádtam! Persze nem hagyhattam ki a helyi teákat se, amiket jellemzően valamilyen szuvenír boltban kaptam a kedves tulajtól, ami nekem mindig egy jóleső érzés volt.

Több szimpatikus burgerezőt is elmentettem előzetesen, végül csak egy lett letesztelve, a Manny's Burger, ami előtt ugyan volt két puff a tűző napon, de én inkább egy elviteles hambizónak nevezném. Amúgy maga a burger igencsak dögös, karakteres ízvilágú és adagra is igencsak laktató volt. Bővebben egy külön cikkben már írtam róla.

Kairóban a bazár természetesen kihagyhatatlan program volt, bár az igazat megvallva, annyira nem győzött meg, viszont nagyon könnyen el lehet tévedni és rendesen kihívás volt megtalálni a kiutat, haha. Előzetesen több helyen is belefutottam, hogy többen is erősen ajánlották az itt található Khan El Khalili Restaurant & Naguib Mahfouz Café egységét, így egy ebéd erejéig ez is célba lett véve. Előzetesen azt is olvastam, hogy mindenképp érdemes asztalt foglalni, nos, csütörtök kora délután konkrétan egy vendég sem volt. A kiszolgálás végig kedves és segítőkész volt, én pedig végül az étlapról erősen ajánlott tagine-ra neveztem be, ami egy cserépedényben, lassú tűzön készülő húsos-zöldséges ragu lényegében. Innivalónak egy guava dzsúzt kértem, amitől konkrétan majdnem lefordultam a székről. Hát én ezt 0-24 tudnám inni! Annyira sűrű volt, hogy ehhez már szinte kanál kellett volna, nem szívószál, ízekben pedig annyira erős, hogy az valami eszméletlen. Utána egy epreset is ittam, hát az sem okozott csalódást! Gyümölcsökre amúgyis nagyon kíváncsi voltam, ez egy elég erős nyitánya volt az ismerkedésnek.

Míg az ételek készültek, addig ajándékba kihozott a pincér egy nagyobb tálnyi humuszt és hozzá a már jól ismert egyiptomi tortilla szerű finomságot. A főétel két részből állt, egy tányéron egy nagy adag rizs érkezett, illetve a már fentebb említett edényben a szaftos zöldséges-húsos keverék. Finom volt, de én azért valamivel nagyobb ízorgiára, erőteljesebb fűszerezésre számítottam. Azért a 320EGP (2560HUF) az ajándék előételt is figyelembe véve még mindig elég baráti. A gyümölcslevekről nem is beszélve, azok egyébként 70EGP (560HUF) áron futottak, már most nagyon hiányoznak.

Egyik este egy nagy bóklászás közben sikerült egy igencsak félreeső, sötét és szigorúan helyi emberek által lakott és járt utcába keveredni, ahol végül egy nagyon szimpatikus kis étkezde lett a végcél. Elég hamar kiderült, hogy a nyelvi nehézségeket nem lesz könnyű legyőzni, angol étlapra pedig gondolni se mertem. Hamar a szárnyai alá vett a minden bizonnyal tulaj, aki egy csupaszív nagy mackó volt és ő legalább némileg tudott angolul, de nem volt azért így se egyszerű a kommunikáció. Én végül kép alapján ráböktem egy szimpatikus ételre, amiből először kihozott egy kóstoló adagot, ami után eldönthettem, hogy akarom-e a rendes adagot vagy sem. Elképesztő! Nagyon ízlett, úgyhogy be is kértem a rendes adagot, a választható 3 méretből pedig a közepeset kértem. Ami végül az asztalhoz érkezett, minden képzeletemet felülmúlta. A központi elem egy tésztás alap, amihez lencse, csicseriborsó és pirított hagyma lett keverve, mellé fűszeres paradicsomszószt, csípős savanyúságot, paradicsomos salátát és csípős szószt is kaptam még. A facebookra is kitett posztom alá hamar érkezett a segítő komment, így nem is kellett keresgélnem a neten, hamar megtudtam, hogy ez bizony koshari volt, amivel én maximálisan elégedett is voltam, hiszen egy rendkívül erőteljes, karakteres ízvilágú és igencsak laktató étel volt. Az utolsó falatok elfogyasztása után az ételt készítő fiatalember még kért egy közös fotót, majd nagy ölelkezések és öröm közepette intettünk búcsút egymásnak. Na ez pontosan egy olyan felemelő élmény volt, amiért én mindig nagyon hálás tudok lenni és előzetesen el se mertem képzelni, hogy ilyesmi megtörténhet majd...

A szálloda mellett néhány méterre már az első nap felfigyeltem egy street food jellegű egységre, ahol a háttérben serényen készítette valaki mindig a tésztát, a pultban pedig 4 féle termék volt kihelyezve. Angol nyelvű étlapot itt se kellett nagyon keresni és sajnos a kommunikáció se működött még alap szinten se. Így maradt a mutogatás és első körben csak egy kis papucs féleséget kértem, ami kapott egy kiadós átmelegítést is a kemencében, mielőtt kézhez vehettem volna. A tészta némi édeskés felhangokat is tartalmazott, a töltelék pedig valami egészen elképesztő egységet alkotott, pedig "csak" zöldség, sajt és fűszeres darált hús volt benne. Mindez pedig 15EGP, azaz 120HUF áron. Később a teljes kínálatot végigkóstoltam, többször is! A pult mögött serénykedő fiatalember már nagy mosollyal fogadott minden nap, nekem pedig nagy kedvencem a feltekert kis mini pizza szerűség volt, ami szerintem az előbbi papucs összetevőivel operált ugyanúgy, viszont a tészta valahol félúton volt egy vékony olasz pizzatészta és a leveles tészta között, egyszerűen nem tudtam betelni vele! A némileg vaskosabb, pitára hasonlító alkotás tetején darált hússal szintén nagyon menő volt, mindkettő egységesen 10EGP, azaz 80HUF áron. A facebookos lelkes posztom alatt sajnos elszaporodtak a trollok és a véget nem érő vécés-fosós kommentek, ami persze őket minősíti, de ezúton is jelezném, hogy az ég világon semmi bajom nem volt ettől az ételtől sem, ahogy semmitől sem a kint eltöltött 4 nap alatt.

Pont a születésnapomra esett, amikor a hotel tetőteraszán egy tűzzsonglőrös / hastáncos mutatvánnyal várták a vendégeket egy vacsorával megfejelve, aminek 1000EGP, azaz 8000HUF volt az ára és persze pont kapóra jött egyébként jobb ötlet híján. A táncos páros egyébként amerikai volt és tényleg jó volt a produkció, még ha annyira nem is az én világom. A vacsora nem lett túlbonyolítva, de egyébként tisztességes volt. Egy nagy adag rizs, némi hús, számomra teljesen értelmezhetetlen 1-2 darab fáradt sültkrumpli, hummusz, zöldségkeverék és a már jól ismert tortilla. Egyébként kiadós volt és tényleg finom is, még ha az ár/érték arány itt az elég erősen el is tolódott negatív irányba. 

Nagy dilemmában voltam, hogy legyen-e még egy burger mustra, vagy inkább valami tradicionális vonalon keresgéljek tovább, végül az utóbbi győzött és a Gíza központjában található Safari 2000 - Cairo Mall lett a befutó. Egy igencsak impozáns és tágas belsővel rendelkező étterem ez, ahol bár végig nagyon kedvesek voltak, azért több burleszkbe hajló jelenet is lezajlott a rendelés összekeverésétől kezdve a folyamatos harccal a ventilátor pozícionálásán át a félreszámlázásig... Mivel a bazárban annyira odáig voltam a dzsúzért, így itt is egyértelmű volt, hogy ezen a területen maradok, arra viszont közel sem voltam felkészülve, ami végül az asztalhoz érkezett. Szerintem egyébként nem is ezt kértem, de nem problémáztam, hiszen már ránézésre is egészen elképesztő volt ez a műalkotás, de ami még fontosabb, hogy ízében is csillagos ötös volt minden egyes elem. Itt aztán végigkóstolhattam lényegében a teljes gyümölcssort, aminek minden egyes eleme rendkívül friss, lédús és finom volt. Vaníliás jégkrém és sűrű tejszín is helyet kapott még ebben az egyébként egészen elképesztő ízvilágú turmixban. Ezzel lényegében már jól is laktam, haha. 

De a fő attrakció még hátra volt, a grill mix tál. Köret fronton nagyon ízletes (finoman fahéjas) és tökéletes állagú rizs, valamint egy eléggé csalódást keltő zöldségkeverék kapott helyet a tányéron. Húsok terén marha és csirke képviseltette magát, volt itt kofta, oldalas és kebab, amik többnyire nagyon jól teljesítettek ízre és állagra egyaránt, de volt több olyan falat is, ami elképesztően rágós volt sajnos, így a kissé felemás körettel együtt az összképre is inkább csak egy közepesen jó jelzőt tudok adni. Viszont maga a hely és az elképesztő gyümölcskoktélom határozottan a jó irányába tolták az élményt. Árak terén pedig a gyümölcsorgia 120EGP (960HUF), a húsos tál pedig 540EGP (4320HUF) szerintem továbbra is elég korrekt, főleg az előző esti hoteles produkcióhoz hasonlítva...

Mindent összevetve, nálam hatalmas szerelem lett Egyiptom és egész biztosan vissza fogok még térni, egyrészt felfedezni az ország többi részét is, na és persze tovább kalandozni az ízek világában. Nagy általánosságban elmondható, hogy érdemes kicsit a járatlan útra térni, ha igazán autentikus dolgokat szeretnénk kipróbálni, ez esetben az árak is elképesztően alacsonyak, de persze adott a lehetőség a klasszikus éttermi élményre is, ahol minden esetben biztos, hogy kapunk angol nyelvű étlapot is, itt viszont az ár is biztos magasabb lesz, a minőség viszont egyáltalán nem biztos, hogy feltétlen jobb. Nekem semmi bajom nem lett semmitől, de persze ezt embere válogatja, illetve érdemes lehet készülni különböző gyógyszerekkel, csodaszerekkel a baj megelőzése, illetve kezelése végett.