A Mester utcában található Kantinnal már egy ideje szemeztem, ha jól emlékszem még az idei Hamburger Day-en is kint voltak. Lehet, hogy valakinek Eredeti Kantin, vagy Kantin Steak & Burger néven lesz ismerős a hely, hiszen mindkét verzióval találkoztam már a neten, nekem pedig ismét egy Bónusz Brigád akció adta meg a végső lökést a teszthez.
Az egész recept egy kissé abszurd apropóból született. Nemrég nagy örömmel láttam az egyik nagy áruházláncban, hogy egyáltalán kapható angol mustár, ráadásul még akciós is volt, így egyből lecsaptam rá, hiszen nagy kedvencemről van szó. Ráadásul a Heinztől nem vártam volna, hogy valami gagyit hoznak össze, márpedig ez eléggé az. Annyira sós, hogy kb. ehetetlen és valahogy az eredeti ízvilágot se sikerült igazán visszaadni. Arra gondoltam egyből, hogy ez csak egyféleképpen kerülheti el az azonnali kukába kerülést, ha valami husit jó vastagon bekenek vele!
Azt már több ízben kifejtettem korábban, hogy nem vagyok egy nagy mekibe járó arc, sőt! A tavalyi cikkem óta egyszer sem éreztem késztetést, hogy be kéne térnem, ám megint úgy hozta a sors, hogy más lehetőség híján, Székesfehérvárról hazafelé tartva álltunk meg egy kis éhségcsillapításra, én pedig úgy voltam vele, ha már úgyis pont még tart ez a Márton napi libaőrület, akkor egyből le is tesztelem mindkét szendvicsüket. Ha már lúd, legyen kövér!
A különböző rakott ételek, különösen a tésztafélék nagy kedvenceim közé tartoznak és igen sokféleképpen alkottam már finomságokat e kategórián belül. A mostani művel ugyan nem reformáltam meg a rakott tészta témakörét, de mégis egy újfajta ízvilág és ami még ennél is fontosabb, ellenállhatatlan finomságú végeredmény született.
Korábban még csak nem is hallottam a Szerémi sor 1. szám alatt, a Schönherz kolival szemben található Street Burger egységéről, de aztán egyik kora vasárnap este az A38 Hajó közelében meleg étel után kutatva kötöttünk itt ki drága jó barátaim tanácsára a Dolor zenekarból. (Megígértem nekik, hogy beleírom őket a cikkbe, haha.)
