A füstölt bordaporc nagy kedvencem, lencséhez, de akár töltött káposztához is kiváló társ, ezúttal pedig édesburgonyával párosítottam össze, a végeredmény pedig egy jó kis sűrű, szaftos ízbomba lett.
A füstölt bordaporc nagy kedvencem, lencséhez, de akár töltött káposztához is kiváló társ, ezúttal pedig édesburgonyával párosítottam össze, a végeredmény pedig egy jó kis sűrű, szaftos ízbomba lett.
Mi a franc tartott ennyi ideig? Merülhet fel jogosan a kérdés, hiszen lényegében a Zabáljcsak lassan egy évtizedes működése kezdetétől fogva nagy rajongója és tisztelője vagyok Takiék munkásságának, amiről több ízben is írtam már itt a blogon és hát persze a jó kapcsolat is adott volt, így aztán igazán illő volt már ennyi idő után valami közös projektbe belevágni. A szikrát igazából egy kedves követőm lelkes kommentje lobbantotta be végül, mi pedig nem sokat tétlenkedtünk, egy gyors megbeszélés keretein belül hamar meg is egyeztünk mindenben!
Telekom alkalmazásban tettem szert egy jó kis 1800 forintos kuponra, amit kár lett volna veszni hagyni és egész érdekesnek is tűnt az ajánlat, ami szerint a Pizza Hutnál 3 termékcsaládon belül lehet választani Doritos chips és Sriracha szósz párosával operáló pizzát, sült tésztát és Melts névre hallgató őrületet. Nem ment egyszerűen a rendelés, mert igazából bármit is választottam, a kiszállítás nem volt lehetséges, mivel a kedvezmény levonása után 3000 forint alatt maradt a végösszeg még a 400 forintos kiszállítási díjjal együtt is. Nem volt más hátra, mint előre, megrendeltem a sült tésztámat személyes átvétellel, hiszen a legközelebbi étterem mindössze körülbelül 5 percre van tőlem bicajjal.
Stílszerűen a havi extra pizza ajánlat HALLOWEEN PIZZA néven fut novemberben a Don Pepe kínálatában és ha nem is észvesztően extrém az összeállítás, azért már első olvasatra is egy kellemes ízkombinációnak tűnt. Szokás szerint a békásmegyeri étteremből rendeltem. (3990.-)
Az albán fővárosban tett kirándulás egyértelmű fénypontja volt ebben az ír kocsmában tett látogatás. Előtte egy szimpatikus kis kraft sörös taproomban is elidőztünk, ami után a Meduza volt a végső állomás, amire a google térképet böngészve találtam rá és elég szimpatikusnak tűnt. Az, hogy mennyire ír a hely, most inkább hagyjuk, én inkább egy nagyon színes nemzetközi olvasztótégelynek nevezném inkább. A hely maga első ránézésre lenyűgözött, jó értelemben kaotikus, eklektikus az egész, de mégis van benne rendszer. Elképesztően nagy a belső tér, nyitott ablakokkal és hát bárhova is ül az ember, egy vizuális sokkban részesül. Már érkezésünkkor nagyon magasra lett helyezve a léc, hiszen egy annyira lelkes, kedves és jó kisugárzású pincér fogadott, hogy ezt tényleg tanítani kellene! Asztalt foglalva pedig kezdetét is vette az étlap mustra...