A máltai kalandozásaimhoz hasonlóan a ciprusi út előtt is lelkesen felkészültem látnivalókból és gasztro helyekből egyaránt. Helyi alap sörökből a KEO és a LEON, amit kb mindenhol lehet kapni, két nagy múltú italról van szó, egyébként meglepően jól teljesített mindkettő. Mármint nyilván nagy csodát nem kell várni egyiktől se, viszont szerencsére távol állnak a rossztól is. Ilyen igazi könnyed, jól csúszó ital mindkettő, ami nagy melegben jól tud esni bármikor az embernek. 

Mondhatni a véletlen szülte ezt a burgerezést, hiszen az egészen elképesztő Savino Rock Barban sörözgetve jött az ötlet, hogy mivel annyira jó a hely, kár is lenne máshova menni, viszont tök jó lenne ha lehetne valamit harapni is. Hamar pont került a dolog végére, hiszen a szomszédos Pikla street food hellyel együttműködve lehet a kocsmába rendelni az étlapról. 

A ciprusi kirándulásom kihagyhatatlan része volt a fővárosba látogatás, ahol több szimpatikus burgerezőt is elmentettem már előzetesen. Végül a Burger Guyra esett a választás, ami egy rendkívül nagy belső (galériás) és szintén igencsak impozáns kinti vendégtérrel rendelkezik. A rendelés leadás úgy működik, hogy egy kis papírlapon kell bejelölgetni, hogy mit szeretnénk, ami után már csak a csipogó megszólalására kell várni. Italok terén a szokásos üdítőkön kívül többféle sörből is lehet választani.

Korábban már készítettem egy mennyei ricottás-csokis sütit, ami kísértetiesen hasonlít a szóban forgó recepthez, de azért akadnak eltérések a két finomság között. Ennek a nápolyi eredetű édességnek a receptjét a Cookist oldalán találtam és lényegében szinte változtatás nélkül készítettem el. 

A kapros-juhtúrós tészta egy örök klasszikus, amiről nem maradhat le a pirított szalonna sem. Én most gondoltam egyet és még csirkehússal és sajttal is felturbóztam, illetve az egészet sütőben sütöttem készre. A végeredmény egészen parádés lett.