Szalontüdő. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, ez talán egy még inkább megosztó étel, mint a pacal. Nekem korábban még sosem volt hozzá szerencsém, de egy fergeteges magyar rövidfilm annak idején nem csak remekül szórakoztatott, de iszonyatosan kedvet is hozott ahhoz, hogy egyszer én magam is megkóstoljam. Mondjuk túl sok étlapon eddig nem találkoztam vele, ezért aztán különösen megörültem neki, amikor legutóbbi soproni látogatásom alkalmával kaptam egy tuti tippet, miszerint a Fő téren található Gyógygödörben isteni szalontüdőt lehet kapni!

Régen csináltam már krémlevest, az utóbbi időben meg amúgyis teljesen rákattantam a zellerszárra, úgyhogy adta magát, hogy miből készítsek egy jó kis levest a legközelebbi adandó alkalommal. Ezúttal egyáltalán nem bonyolítottam túl a dolgokat, a lehető legegyszerűbb módját választottam a főzésnek.

Egy hétvégén került megrendezésre a Halfesztivál és a Mangalica Fesztivál is és nekem időszűke miatt választanom kellett, melyikre látogatok el. Előbbit ugyan a kezdetektől fogva figyelemmel kísértem, de az idei kissé indokolatlannak tűnő 2000 forintos belépő és a tavalyi csalódás is arra ösztönzött, hogy a malacos esemény mellett döntsek inkább. Ráadásul Mangalica Fesztiválon mindössze egyszer voltam eddig, két évvel ezelőtt...

A Barney's-ra egy soproni jóbarátom hívta fel a figyelmemet nemrégiben, úgyhogy gyorsan fel is vettem a listámra akkor, a napokban pedig már egy tesztre is sikerült sort kerítenem. Érdekességképp még megjegyezném, hogy amúgy a helynek van egy győri megfelelője is. Ha a nevéből amúgy nem lenne teljesen egyértelmű, egy ízig-vérig amcsi típusú egységről beszélünk, amit a belső kialakítás remekül megtámogat.

A blog rendszeres olvasói már nagyon jól tudják, hogy mekkora rakott tészta rajongó vagyok, aminek köszönhetően időről időre mindig jelentkezem valami fincsi újdonsággal, valami jó kis csavarral, különlegességgel megbolondított variációval. Most viszont úgy érzem elérkezett az idő, hogy kijelentsem, csúcsra értem a témában az alábbi recepttel!