Ismét egy jó krémleves készítésébe vágtam a fejszét, ez alkalommal egy régóta kinézett alapanyag felhasználásával, ami nem más, mint a jó öreg brokkoli! Igazából a leves elkészítése a lehető legegyszerűbbek közé tartozik, megjelenése pedig szinte egy az egyben megegyezik a karalábé-krémlevessel, de természetesen ízvilágban elég határozott különbségeket lehet felfedezni.
Kaptam egy nagyon jó miskolci hamburgerező tippet (Bitang Joe), viszont sajnos nem sikerült úgy alakítani a dolgokat, hogy nyitási időben meglátogathassam azt, így egy jó kis koncertet követően a központban kóborolva végül a Kazinczy utcában három (!) közvetlenül egymás mellett elhelyezkedő gyros egységnél tettük le a voksunkat. Nem igazán szoktam egyébként gyrost enni, csak ha már tényleg nincs semmi más választásom, így nem különösebben magas elvárásokkal álltam a dolog elé.
Egész biztosan mindenkinek megvan a maga kis szuper receptje a tökéletes sültkrumplira, illetve már a különböző receptgyűjtő oldalak is tele vannak a TÖKÉLETES krumpli ígéretével kecsegtető leírásokkal. Én magam viszonylag elég ritkán szoktam csinálni, de ha hozzáfogok akkor egész biztos, hogy kerülöm az olajban sütést. Még régebben belefutottam egy elég szimpatikus receptbe, amibe itt-ott belenyúlva elkészítettem a magam kis házi steakburgonyáját...
Egyszer csak az ölembe hullott fél kg csiperkegomba. Sokáig nem akartam tartogatni, így gyorsan átgondoltam a lehetőségeket. Mivel épp elég sok kaja volt már így is a hűtőben semmi komolyba nem akartam belevágni. Rögtön eszembe jutott egy jó krémleves, de most valahogy nem volt hozzá hangulatom. Így végül jött a tepsis ötlet, amihez egy minimalista szósz dukált még bónuszként.
