Az augusztus 20-i forgatag számomra egyik leginkább várt szereplője mindig az ország tortája, hiszen a tavalyi és a 2011-es is igazi főnyeremény volt nálam, igaz az idei választott első olvasatra nem hozott túlzottan lázba, de azért bíztam benne, hogy nem okoz majd csalódást, valamint abban is biztos voltam, hogy a rakparton felsorakozó árusok között is fogok majd fogamravalót találni. Íme az élmények sora:
Az igazat megvallva túl sokat nem tudok mesélni a tortákról. Idén először mindkettőt megkóstoltam, kezdve a milotai mézes diótortával, ami nekem kicsit tömény volt, és megítélésem szerint semmi extra élményt nem nyújtott. Diós is volt, édes is volt, körülbelül ennyi. Egyértelmű csalódás a korábbi évekhez képest.
Magyarország cukormentes tortája idén a ribizlihabos-almás réteges volt, amitől megint csak nem kaptam mattot. Nem volt rossz, de ugyanakkor semmi olyat nem találtam benne, amitől akár csak egy kicsit is különleges lenne.
Ugyan nem vagyok édesszájú, de az igazi finomságoknak én sem tudok ellenállni és már elég régóta szemzgettem a flódnival, mint olyannal, így aztán ha már az ország tortái csalódást okoztak, próbáltam ezzel kárpótolni magam. Hát mit is mondhatnék... Olyan volt az egész, mintha egymásra tennénk egy mákos, egy almás és egy diós bejglit, és a tetejét megkennénk szilvalekvárral, haha. :) Igaz, az igencsak gusztusos plakát sem ígért ennél sokkal többet, de nem tudom, én valahogy többre számítottam.
Ezután ideje volt valami rendes kaja után is nézni és én mindenképp valami komoly dologban gondolkoztam, mondjuk valami jó kis bográcsosban. Aztán nagyon hamar elterelte a figyelmemet egy Kakastöke pörkölt felirat, és már tudtam is, nincs más váalsztásom, ezt ki kell próbálnom! Már nagyon régi vágyam volt, hogy egyek egy igazi kakastöke pörit, csak eddig valahogy sose volt rá alkalmam. Mellé csupán kenyeret kértem és fogalmam nem volt mire számítsak. Az első falatok után kissé tanácstalanul ültem, mert igazából ilyen semmilyen íze nem volt az ügynek, viszont ahogy drága barátom megjegyezte, "legalább nem hugyízű", amiben azért volt némi igazság. Ilyen lecsós, paradicsomos, hagymás cucc volt az egészhez, ami javított az összképen (mondjuk én biztos pikánsabbra csináltam volna), illetve egy jó kiadós utósózás is dobott az ügyön. Én nem igazán tudom mekkora egy normál kakas töke, de volt egy-két szürreálisan óriás darab is a tányérban... :D Lényeg a lényeg, hogy nagyon becsapós volt az adag, mert utána órákra durva teltségérzés lett úrrá rajtunk.
A kakas töke jól megdagadt a gyomorban, amit egy igazán finom eper sörrel igyekeztem csillapítani. Ez utóbbi ugyan nem sikerült, de legalább tényleg igazán finom volt az ital!
Mindent összevetve, eseménydús egy nap volt, sok új élménnyel, de remélem hogy jövőre újra valami igazi különlegesség lesz a torta, mert ez az idei nagyon gyengusz volt.
