Az alig fél évvel ezelőtti nyitása óta visszatérő szereplő lett itt a blogon a fővárosi Revolución, ami persze egyáltalán nem meglepő. A Tex-Mex vonal egyik legerősebb és vitathatatlanul legváltozatosabb szereplője a hely, ahova én is újra beugrottam nemrég gyanútlanul és egy őrült nagy lakmározás…

Az egész recept egy kissé abszurd apropóból született. Nemrég nagy örömmel láttam az egyik nagy áruházláncban, hogy egyáltalán kapható angol mustár, ráadásul még akciós is volt, így egyből lecsaptam rá, hiszen nagy kedvencemről van szó. Ráadásul a Heinztől nem vártam volna, hogy valami gagyit hoznak…

Nem vagyok a por alapok híve. Megkockáztatom, sose főztem még belőle (és akkor tekintsünk el attól, hogy egy baráti jótanácsra a jó kis atom házi chilis babot azért fel szoktam még turbózni vele), de aztán valamikor még tavaly drága jó anyám ajándékozott meg egy ilyen remekművel, mondván, ő úgyse…

Nagyon szeretem a curryt. Elég régen főztem már, és nemrég pont az eszembe jutott, így hamar előrevettem a programban és csináltam egy jó kis currys csirkét, amivel nem nagyon lehet mellélőni. Tavaly már elkészítettem egyszer, így most egy kicsit másképp közelítettem meg a dolgokat. Két zacskó…

Az egész alapötlet onnan indult, hogy valamit kezdeni akartam a már elég régóta a polcon árválkodó üveg bambuszrüggyel, és a legkézenfekvőbb választásnak valami csirkés kínai ügy bizonyult. Gyorsan átgondoltam, hogy mire is lesz szükségem és céltudatosan bevásároltam a nagy műhöz! Még rizstésztát…