Rögtön egy vallomással kell kezdenem, illetve egy olyan önostorozással, hogy egyszerűen nem tudom megmagyarázni, hogy mi a francra vártam ennyi ideig? Merthogy lényegében naponta többször is elmegyek a Rapaz előtt, a 2014-es év végi nyitás óta figyelemmel követem ténykedésüket és minden ismerősöm csak jókat mond róluk és a különböző posztjaik láttán mindig összefutott a nyál a számban. De én mégis vártam... és vártam... Majd fogtam magam és egy napsütéses pénteki napon dél magasságában bevetettem magam szimpatikus, színes kis egységükbe, hogy átessek végre a beavatáson!
Mivel a szendvicseken kívül a levesekről is ódákat zengenek, így egyértelmű volt, hogy mindkettőt ki kell próbálnom. A napi leves opciók közül nekem a hideg málnás rizspudingleves fehér csoki öntettel nyerte el a tetszésemet, a szendvicsek közül pedig a jCONNOR mellett tettem le a voksom. A rendelésfelvétel és a kiszolgálás végig nagyon gördülékenyen és profin, szimpatikusan zajlott, pedig nem lehet semmi ezt az iszonyat pörgést bírni. Én még pont időben érkeztem, csak 1-2 ember állt előttem, de miközben már vadul kanalaztam a levesem, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy már utcán áll a sor. A levest egy jó nagy pohárból kell kanalízni és hát ízre és állagra is maximálisan azt nyújtja, amit első olvasatra lehetett remélni, bár megmondom őszintén, hogy nálam így is várakozáson felül teljesített, pedig számítottam rá, hogy szuper lesz. Rendkívül krémes, lágy, kicsit savanykás, mégis édes (de nem túl édes!), mesésen harmonikus ízkavalkád volt ez, egészen kiváló rizzsel megfejelve az egészet. Teljesen el lettem varázsolva az első nyalintástól az utolsóig kaján vigyorral lapátoltam befelé. A lehető legtökéletesebb kezdése volt az ebédemnek, ráadásul pont jól alakult az időzítés is, hiszen mire megérkezett a szendvicsem, addigra már csak 1-2 kanál maradt a pohár alján.
Értelemszerűen a szendvics frissen kerül összeszerelésre, illetve a csirkehusi is frissen sül ki, így nem meglepő módon tűzforró a szendvicsem, ami rendkívül dögösen nézett ki és illatra is nagyon elbűvölő. Én a pult mellett foglaltam helyet, de lehet az balakban ülve bambulni is az utcára, vagy akár a galériára felmenni, vagy a bátrabbak akár a kinti könyöklőnél is falatozhatnak. A facebookon talált képes leírás nincs teljesen összhangban az üzletben lévővel, de efelett most kegyesen elsiklok. A szezámos zsemle baromi menő, és nagyon jól meg van pirítva, ránézésre nekem ilyen kontakt grilles dolognak tűnik, állagra és ízre is nagy jó. Na de nézzük, hogy mi is kerül a zsemibe! Csibemell filé fűszeres bundában, jégsaláta, uborka, paradicsom, bacon, ropogós hagymakarikák, házi BBQ szósz. Ez a bolti kiírás és igazából a hagymakarikákat hiába kerestem, helyette a husi alatt sikerült megtalálnom a pirított hagyma szórást, de teljesen rendben volt így is az egész. Értelemszerűen a csirkehusi a fő húzóerő az összeállításban, eszméletlenül dögös a fűszerezése a bundának, a hús maga pedig elképesztően puha, omlós. A bacon is jól kiérződik és a csípősség is nagyon jól el lett találva, megkockáztatom, hogy némi Tabasco is került a szendvicsbe, én legalábbis felismerni véltem helyenként jellegzetes ízét. Az egész szendvics baromi dögös, nekem instant kedvencem lett a Rapaz és el is határoztam, hogy szép lassan végig akarom kóstolni majd mindet, mert mindegyik összeállításban van valami igazi különlegesség. Arról nem is beszélve, hogy az alap szendókon kívül vannak mindig új összeállítások is, illetve más kajákat is lehet találni a napi ajánlatban, az állandóan változó leveskínálatról nem is beszélve.
És a legdurvábbat még nem is írtam... A leves 540, a szendvics pedig 830 forintba került, ami azért durván jó ár, főleg ilyen minőségi kajáért. Köszönöm Rapaz a szuper élményt, egész biztos, hogy törzsvendég leszek nálatok!
