Az az igazság, hogy eme poszt első szereplőjéről még valamikor egy évvel ezelőtt frissen megírtam az élményt, de aztán valahogy elkallódott a vázlatok között és bár nagyon terveztem egy mielőbbi visszatérést, egy kicsit elhúzódott a dolog. De ami késik, nem múlik, íme a nagy ömlesztett elemzés az óbudai Alekszandrosz remek finomságairól.
Legújabb tesztalanyomról előzetesen semmilyen információval nem rendelkeztem, ami már csak azért is furcsa, mivel kb. 2 perc sétára van a munkahelyemtől. Ugyan egy picit kiesik a szokásos forgalmas útvonalak nyüzsgéséből, de igazából egy minimális kitérővel tényleg néhány percre van csupán a körúttól, illetve a Blaha Lujza tértől. A szóban forgó hely a Horánszky utca 5. szám alatt található Almárium Bisztró, és már itt az elején lelövöm a poént, hogy az utóbbi idők felemás ill. negatív tapasztalatai után egy igazi csodára, új kedvencre találtam!
A rakott ügyek régi nagy kedvenceim, ráadásul óriási szaktudást sem igényelnek, illetve a variálási lehetőség is közel végtelen. Ezúttal egyfajta hűtőkipucoló folyamat keretein belül sikerült egy jó kis spéci rakott tésztát összehoznom! ;)
Nem igazán voltak előzetes ismereteim az V. kerületi Magyar utcában található Ruben Étteremről, ahova egyrészt a szokásos hétfői értekezletünket követően ültünk be egy ebédre, másrészt pedig le szerettük volna csekkolni, hogy esetlegesen ide el tudunk-e hozni egy 100 fős csoportot megetetni a közeljövőben. Nos, ez utóbbira már a belépést követően megkaptuk a válasz: nem.
Nem mindig egyszerű bevezetőt írni egy-egy bejegyzésnek, főleg, ha nincs különösebb sztorija, apropója a receptnek. Főzni ugye nem árt időnként, ez a recept pedig már régóta be volt tárazva, egy kis változtatással pedig neki is estem a dolognak. Az elkészítés nehézségi foka nagyon alacsony, a végeredmény viszont ez esetben is egészen remek lett!
