Legújabb tesztalanyomról előzetesen semmilyen információval nem rendelkeztem, ami már csak azért is furcsa, mivel kb. 2 perc sétára van a munkahelyemtől. Ugyan egy picit kiesik a szokásos forgalmas útvonalak nyüzsgéséből, de igazából egy minimális kitérővel tényleg néhány percre van csupán a körúttól, illetve a Blaha Lujza tértől. A szóban forgó hely a Horánszky utca 5. szám alatt található Almárium Bisztró, és már itt az elején lelövöm a poént, hogy az utóbbi idők felemás ill. negatív tapasztalatai után egy igazi csodára, új kedvencre találtam!
A kívülről és belülről is rendkívül megnyerő kialakítású hely rögtön két nagy pluszponttal indult. Valami elképesztő fényárban úszott az egész, ami üdítően hatott a legtöbb helyen divatos félhomály, sok esetben már inkább sötétségbe hajló vizuális élmények után. Elsőre talán emiatt ridegnek is tűnhet a hely, de valójában egyáltalán nem az. Van egyébként kerthelyisége is, illetve bent egy színpad is helyet kapott, esténként biztos sokkal komolyabb hangulat lehet élő zenével. Jelen esetben rajtunk kívül mindössze egy másik asztalnál volt vendég. A másik pozitívum pedig a rendkívül szimpatikus, közvetlen kommunikáció volt, ami újfent bebizonyította azt, hogy a sok esetben kínosan kényszeres magázódás nélkül is lehet elegánsnak maradni. Sőt!
Na de térjünk is rá az ételekre. Egy újabb rendkívül szimpatikus húzás, hogy hetente megújuló ebédmenüvel várják a vendégeket (délután 4-ig, ha jól tudom), amik tételesen le is vannak írva, mindenféle rejtett költség nélkül. 3 fogás esetén 1850 Ft-ot kell fizetni, ami ugyan egy kicsit felette van a szokásos alsó sávnak, de az ételek exkluzivitása minden szempontból túlmutat ezen a pár száz forintnyi különbségen. (Ami tegyük hozzá sok esetben nem is valósul meg, ilyen-olyan felárak miatt menün belül.) Már első ránézésre azonnali kedvencekre találtam minden egyes fogásnál, így egy percig sem volt kérdéses például, hogy kezdésként a currys jérce levest kell kérnem. Néhány perccel később meg is érkezett gyönyörű kivitelezésben, mesés illattal. Az íze pedig minden várakozásomat felülmúlta. Külön örültem, hogy nem vicceltek a curryvel se, viszont pont annyira volt erős, amennyire illik. Ilyen egy igazi bátor leves! A jérce valami eszméletlenül finom volt, az extravagáns zöldségekről nem is beszélve. A kelbimbónak külön nagyon örültem, viszont a lady finger nevezetű zöldséggel most találkoztam életemben először, és nagyon kedvemre való volt. Ezt a levest én bátran ajánlanám felvételre az állandó étlapra is!!!
Második fogásként a sertés szűz jóasszony módra mellett döntöttem, és bevallom őszintén, nem igazán voltam vele tisztában, hogy mit is jelent ez. Látványban megint csak iszonyatosan dögös volt az összeállítás, rendkívül ízlésesen elrendezve minden a tányéron. A hús hihetetlenül puha, omlós volt, mint a mesében, a szósz valami leírhatatlan módon tökéletes volt, viszont a legnagyobb sokkot a rengeteg gomba okozta, azon belül is a hosszú, vékony szárú gombák sokasága. Telitalálat volt az egész kompozíció! Plusz itt találkoztam először olyan késsel, ami alaphelyzetben az asztalon pihenve olyan, hogy a penge merőleges az asztalra. Lehet, hogy én járok túl keveset étterembe, de nekem ez nagy újdonság volt. :)
Desszertnek megint csak gondolkodás nélkül a mangó madártejet választottam. Ugyan a madártej nem tartozik a nagy kedvenceim közé, ellenben a mangó nagyon nagy favorit! Azt most is ki kell emelnem, hogy a látvány megint erős kezdésnek bizonyult, de aztán az első kanál után az íz is azonnal levett a lábamról. Úgy volt tökéletes az egész, ahogy az a nagykönyben meg van írva! Nincs mese, új kedvencet avattam az Almárium képében, amit mindenkinek csak ajánlani tudok! Két fogás között nézegettem az esti menükínálatot is, ami szintén nem kevés szemrevaló fogással kecsegtetett, úgyhogy egészen biztos, hogy ide még sokszor vissza fogok térni!
