A tavalyi év elején fedeztem fel magamnak a Bajor Sörözőt, ahol a rendkívül pofás sörválaszték mellett itthon az elsők között TatraTea is kapható volt, valamint nem mellesleg igencsak ütős burgerválasztékkal is rendelkeznek, amiről korábban én is igen elismerően nyilatkoztam. Aztán emlékeim szerint valamikor nyár környékén kezdték el hergelni a népet a nagyobbnál nagyobb burgerkihívásokkal és végül beállt a közel teljesíthetetlen 4x40 dekás hússal telepakolt összeállítás, amire én rögtön szemet vetettem. Ráadásul ez remek alkalmat nyújtott számomra a blog új szintre emeléséhez, miszerint időről időre egy-egy videóbejegyzéssel is jelentkezni fogok, hiszen sikerrel megnyertem az ügynek egy fiatal forgatócsoportot (T&M Pictures), akik első körben megörökítették e jeles esemény fontosabb pillanatait.
Többszöri újratervezés után sikerült egy olyan időpontot is találni, ami mindenkinek megfelelt, így aztán vasárnap kora délután a Móricz Zsigmond tér felé vettük az irányt. Már rögtön itt az elején szeretném megköszönni Rózsa Tamás és Újvárosi Márk közreműködését és rendkívül profi mentalitását, nagyon kíváncsian várom a kész videóanyagot! Nagyon sok szót nem is vesztegetnék erre, hiszen majd hamarosan meglátjátok a végeredményt, de elöljáróban annyit azért elmondanék, hogy a megmérettetés előtt elég szépen körbejártuk a helyet, még a kulisszák mögé is bekukkantottunk és egy rövid de annál tartalmasabb beszélgetést is folytattunk Tamás András konyhafőnökkel.
Az azért még hozzátartozik a teljes történethez, hogy mindenféle előkészület nélkül vágtam neki a kihívásnak, illetve részemről annyi volt a nagy rákészülés, hogy elmentem délelőtt úszni meg szaunázni egy nagyot, hiszen utána mindig farkaséhes vagyok, haha. Nem tűnt teljesíthetetlen feladatnak a dolog, de azért tiszteltem az "ellenfelet", meg hát azért picit aggódtam is, hiszen nem sűrűn szoktam egyszerre 2 kiló ételt a szervezetembe tömni, bár az igazat megvallva még a sütés előtt szemrevételezve a húsokat és a zsemlét, picit felbátorodtam...
Aztán megérkezett a nagy mű! Közben ezerrel ment a szurkolás a szomszédos asztalnál a Liverpool - Manchester U. meccs alatt, haha. Azt a taktikát választottam, hogy elsőként két húst fogok megenni, ami még számomra is meglepő gyorsasággal lement, egész konkrétan 5 perc alatt. Micsoda kezdés! Aztán a harmadik húshoz már a zsemle tetejét is elkezdtem enni, kis falatokat gyártva, illetve néha egy kis ketchuppal rásegítve a dologra, hogy változatosabb legyen az ízvilág. Előzetesen elolvastam egy-két oldalt, egy-két profi versenyző tanácsait és egyrészt 20 perc után valóban beállt az előrejelzett teljes jóllakottság, másrészt pedig a harmadik hús elfogyasztása után bekövetkezett az, amit korábban el sem tudtam volna képzelni. Olyan szinten megundorodtam a hús ízétől, hogy az valami döbbenetes. Pedig ez ugyanaz a hús volt, amit 20 perccel korábban kaján vigyorral toltam befelé. Nem akartam sokat inni közben, nehogy kárba vesszen az értékes hely a gyomorban, de itt már a tea és a sör se nagyon segített. Bár, mivel még mindig sok időm volt hátra, bíztam benne, hogy egy kis pihenő, egy kis járkálás, egy kis friss levegő jót fog tenni. Kijött utánam a drága konyhafőnök úr is, beszélgettünk egy picit és azt tanácsolta, hogy egy kis chili szósszal dobjam fel a dolgot, hátha attól majd jobban fog menni.
A szünet után tehát újult erővel, egy egyébként rendkívül ízletes chili szósszal meghintve az utolsó szelet húst (ami az iszonyatos súly miatt már közben belegyógyult a zsemlébe és úgy nézett ki az egész mint egy hatalmas húsos pite), ismét belevetettem magam a falatozásba. De aztán valahol a harmadik, negyedik falat környékén éreztem, hogy itt bizony baj lesz... Az egy dolog, hogy 1.2 Kg hús elfogyasztása után már tele voltam, de én nem a teltség miatt féltem igazán, hanem egyszerűen tényleg a hús ízét nem bírtam már elviselni... Persze utólag már jöttek az olyan meglátásaim, hogy lehet még kérnem kellett volna az egyébként mesésen finom burgerszószból, vagy talán sokkal gazdagabban bánhattam volna a chilivel vagy a ketchuppal, de a franc se tudja már. Azt viszont semmiképp sem akartam, hogy visszaköszönjön az eddig elfogyasztott mennyiség, így végül inkább méltósággal, de feladtam a versenyt. Nagyon sajnáltam, hiszen már annyira közel volt a cél! Másnap persze hitetlenkedve falatoztam jóízűen a maradékot, hogy basszus hát ez nagyon finom, hogy nem bírtam én ezt megenni, haha... :) Mindenesetre ez egy nagyon hasznos tapasztalat volt és azért úgymond kezdőként egy tisztes helytállásként is el lehet ezt könyvelni. Nagyon ajánlani nem tudom senkinek se, hogy próbálkozzon meg ezzel a szörnyetegnek, ellenben a normál méretű burgereket mindenképp ajánlom, ami mellé ráadásul jobbnál jobb söröket tudtok kortyolni! Az alábbiakban pedig egy kis videóösszefoglalót is megtekinthettek az eseményről!
