Immáron harmadik alkalommal került megrendezésre a W35 kultikus eseménysorozata, az erősevő verseny, aminek a lényege baromi egyszerű: minél rövidebb idő alatt kell elfogyasztani egy minden képzeletet felülmúló pokolian erős, közel fél kilós tűzforró hamburgert! Első alkalommal még saját magamat is megleptem az igen korrekt teljesítményemmel, ami után tavaly egy elég erős visszaesés volt tapasztalható, amit én betudtam annak, hogy beteg voltam. Viszont tényleg annyira megviselt a verseny utóélete és a két napos pokoljárásom, hogy megfogadtam, soha többet... Aztán most egy Petőfi TV-s közös kis műsor készítése vett rá arra, hogy mégis újra a ringbe szálljak!

Igazából nem voltak túl nagy illúzióim azzal kapcsolatban, hogy én leszek a nyerő ember, hiszen számomra még mindig teljességgel felfoghatatlan, hogyan lehet ezt megenni két perc alatt... De bíztam benne, hogy ügyes leszek és sikerül méltóképp búcsút vennem ettől az őrülettől, haha. Ahogy eddig se, úgy most se készültem semmivel előzetesen, nem edzettem rá semmivel. Reggel 10-től kezdődött a regisztráció, és az eddigi évekhez képest egy szerényebb szeretetcsomag várta a nevezőket, egész pontosan a szokásos egyen póló, ami mellé egy névre szóló oklevél járt még. Számomra teljesen érthetetlen volt, hogy az udvarban miért nem nyitott ki a bár, hiszen így konkrétan étlen-szomjan kellett órákon át várakoznia nem kevés embernek. Ráadásul Rákóczi Feri ceremóniamester kitalálta, hogy ABC sorrendben menjen a verseny, így én értelemszerűen a legutolsó körbe kerültem, azaz délidőtájt ülhettem asztalhoz...

A hangulat egyébként rendben volt, bár én nagyon hiányoltam a Sárréti Chilifarm kitelepülését és azt a jó kis ütős házipálinkát, amivel elég jól lehetett volna múlatni az időt. Egyébként a futamok elég érdekesek voltak és jó pár igen erős idő született, miközben persze nagy feladásoknak is szemtanúi lehettünk. Mi közben Gergő cimborámmal bőszen forgattunk, majd végre elérkezett az én időm is! Igazából már nagyon túl lettem volna rajta, haha, majd az igazi nagy izgulás az asztalnál ülve kezdődött el. Igazából eléggé rá voltam stresszelve az egészre, mert elég mély nyomokat hagyott bennem a tavalyi eset. A rajtot követően ellentmondást nem tűrően kezdtem bele a nagy zabálásba, és mint mindig, az első falatok után azonnal meg is indult a folyás a szememből és orromból egyaránt miközben ezerrel járt a lábam az asztal alatt... Bár tudtam, hogy a 2:20 körüli legjobb idő számomra teljesíthetetlen feladat, de egész jól bekezdtem, majd valahol a második perc környékén jött a nagy megtorpanás és a nagy kérdés a fejemben, hogy mi a francért csinálom én ezt??? Kis pihenés után ismét bekezdtem egy nagy harapással, majd hirtelen iszonyatosan elkezdett zsibbadni mindkét karom... Na ettől egy kicsit azért megijedtem... Ismét elgondolkoztam, majd arra jutottam, hogy én már nem akarok itt bizonyítani senkinek, kétszer megettem a szörnyeteget korábban és nem akartam megint két napot teljes kómában tölteni, főleg úgy, hogy másnap volt a születésnapom. Így aztán inkább feladtam a küzdelmet és egy gyors mosakodással, rengeteg tejjel és mézzel enyhítettem égési sérüléseimet.

Gratulálok mindenkinek, aki vállalta a küzdelmet, akár megette, akár nem, ez tényleg egy igazán kemény kihívás. Ezúttal rekord számú hölgy jelentkező volt, le a kalappal előttük, a tavalyi bajnok pedig most vega színekben indult és kategóriája győztese lett, igaz nem volt túl sok ellenfele, haha. Én viszont egy dolgot most egész biztosan megígérhetek: soha többet nem indulok, köszönöm. :)