Gasztro Túra - Saját készítésű ételek, illetve különböző élmények, tapasztalatok a hazai és külföldi ízek világából!

Csabi Konyhája

Azért Amerikában sem értenek mindenhol a hússütéshez

Egy erősen közepes élmény Arizonában egy elég menőnek tűnő helyen

2019. március 15. - Csabi Konyhája

Farkaséhesen érkeztünk Tucson városába, ahol pont kapóra jött a közvetlenül a hotel mellett található és már első ránézésre is igen szimpatikus Angry Crab & BBQ névre hallgató hely, ahova gyorsan be is tértünk. Az ajtón belépve elég nagy káosz tárult elénk, többen az előtérben tébláboltak, miközben bármerre néztünk, mindenhol zsúfolt asztalokat láttunk. A minket fogadó hölgy egyből közölte is, hogy minimum negyed órát kell várni az asztalra, amit el is fogadtunk, majd vártuk hogy szólítsanak.

dsc06680.JPG

dsc06673.JPGAmúgy a káosztól eltekintve elég szemrevaló volt a hely, jópofa design elemekkel és kellemes illatokkal. Nem számoltam pontosan, de a 15 perces várakozást egész biztosan letöltöttük, majd az asztalunkhoz vezettek. Kicsit a dubaji mega-giga seafood helyre emlékeztetett a papírral borított asztal, miközben gyorsan szemrevételeztük az étlapot. Ugyan szívesen beneveztem volna valamilyen tengeri herkenytű összeállításra is, végül inkább a BBQ étlap mellett tettük le a voksunkat. Elég gyorsan megszületett a döntés, mi más, mint barbecue spare ribs, azaz oldalas lett a befutó, és mivel az éhhalál kerülgetett mindannyiunkat, így nem vacakoltunk, a teljes adagot kértük. Közben azért volt egy körülbelül 10 perces üresjárat is még mire megkaptuk az italokat, így aztán egyre gyanúsabb kezdett lenni, hogy bizony nem most fogunk még enni... 

A választható köretek közül én coleslaw és kukoricakenyér mellett döntöttem, majd ekkor jött egy eléggé fájdalmas minimum 40 perc várakozás. Közben a mögöttünk lévő asztalnál folyamatosan állt a bál, már harmadjára küldték vissza a kiérkező ételt és egyre elkeseredettebben vártuk, hogy megérkezzenek a mi ételeink. Végül egy igencsak szemrevaló  hatalmas húsos tál képében meg is érkezett a kész mű, ami ránézésre és illatra is elég bizalomgerjesztőnek tűnt. A köret már mondjuk kevésbé, a káposztasaláta konkrétan csak sima natúr reszelt káposzta volt valami minimális kis lével az alján, ráadásul fájdalmasan szűkmarkúan adagolva, a kukoricakenyér meg egy mini piskóta kockának felelt meg kábé. Ezen kívül még két kis háromszög pirítós bújt meg valahol alul, valamint egy kis műanyag tálkányi BBQ szósz járt még a menühöz, amivel mondjuk legalább nem volt gond.

Mindezek felett még akár el is siklottam volna, ha kapásból az első borda darabbal ne szenvedtem volna meg hosszú percekig míg lefejtem a csontról, illetve mire megrágom. Konkrétan elgondolkoztam azon hogy kiköpöm, illetve visszaküldöm. Szerencsére nem volt az egész ennyire borzasztóan rossz, találtam értékelhetőbb részeket is az egyébként igencsak méretes adagban, de ez akkor is hatalmas csalódás volt. Tényleg szó szerint le kellett küzdeni a húst a csontról, de legalább nem volt végig ehetetlenül rágós, a végén már ennek próbáltam örülni. Az ízesítése volt az egyetlen pozitívum, mert azt nagyon eltalálták. A rendkívül ízletes, pikáns, erőteljes máz nagyon finom volt, és azon kívül, hogy brutálisan jóllaktam, sajnos nem sok pozitívummal kecsegtetett az élmény 23 dolárért, azaz kb. 6500 forintért. Őszintén szólva ennél eddig csak jobbat ettem otthon, Magyarországon.

A bejegyzés trackback címe:

https://csabikonyhaja.blog.hu/api/trackback/id/tr6714688946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása