Dániai stúdiózásunk során eltöltött idő túlnyomórészt tényleges munkáról szólt egy a nagyváros zajától távolabbi kis falucskában, de azért egyik szombat este bementünk Aarhusba egy kicsit megmutatni magunkat és felfedezni a várost, meginni 1-2 sört és végül teljesen spontán módon megenni egy hamburgert. Egy amerikai étterembe, nevezetesen a Bone's-ba ültünk be, egész pontosan ki, mivel szerencsénkre elég jó idő volt még.

Maga a hely elég szimpatikusnak tűnt már első ránézésre is és a kiszolgálást is abszolút hibátlannak mondanám és a személyzet is végig kedves, segítőkész volt. A Big Boy Burger mellett tettük le a voksunkat, ami 170g marha húspogácsával volt felszerelve. Az ilyenkor szokásos jégsalátán, paradicsomon, lilahagymán és uborkán kívül bacon és cheddar sajt is az összeállítást erősítette, szószok terén pedig ketchup és majonéz került még az összeállításba. Mondhatni egy igazi, klasszikus burger mindenféle cifrázás nélkül. Köretként sültkrumpli és héjában sült krumpli is választható, mi ez utóbbi mellett döntöttünk, amit tejföllel vagy fokhagymás vajjal lehet kérni, én gondolkodás nélkül ez utóbbit választottam.

Az asztalhoz érkező tányér, illetve annak tartalma sajnos némiképp csalódásra adott okot első ránézésre. Míg a krumpli nagyon pofásan mutatott, addig szegény burger elég hányattatott sorsúnak nézett ki. A hamburger leggyengébb pontjának a zsemlét mondanám, amit a kelleténél túlpirítottak mindkét oldalán, így eléggé szétesős, túlságosan ropogós lett. A hús tök rendben volt, mondjuk valamivel kevesebb sütési idő határozottan előnyére vált volna. A zöldségek hozták a kötelezőt, a bacon viszont eléggé eltűnt az ízvilágban és nekem az ilyen merev lapsajtok se igazán hatnak túl pozitívan látvány szempontjából, az ízvilághoz meg aligha adott bármit is. Ennek ellenére mégis egy igencsak laktató burger volt ez, ami összességében ízre is korrektnek mondható. A krumpli ugyanakkor nagyon jól muzsikált és bár összességében felejthetetlen gasztronómiai élménnyel nem gazdagodtam, azért egynek jó volt. Az már más kérdés hogy a 149 dán frank, azaz a cirka 6280 forintos ár mennyire érte meg, de nyilván ezt ilyenkor sosem hazai fejjel kell megítélni, nem is igazán lehet.