A gyöngyösi Steakpalota egyfajta kultikus helynek számít a városban és nemrég új helyre is költözött, viszont mivel a régiben nem jártam, így azzal összehasonlítani nem tudom. A jelenlegi lokáció viszont egészen parádés, hiszen úgy van közel a városközponthoz, hogy közben mégis egy félreeső kis utcából nyílik, így aztán egy teljesen nyugodt, eldugott környezetben találjuk a kívülről és belülről is rendkívül letisztult, szimpatikus képet mutató éttermet. Kint két kis asztal van csupán, ami étkezéshez annyira nem alkalmas szerintem, inkább iszogatáshoz, így végül bent foglaltunk helyet.
Az étlap igencsak impozáns, aminek tanulmányozása közben jófajta borokat és söröket is lehet iszogatni. A hely két húzóerejének a különböző strucc ételek és a steakek számítanak, de elég parádés a tészta, hal, sertés, szárnyas szekció is. Nem volt könnyű a választás, de végül a Kecskekői bélszínjava röszti burgonyával (fűszeres gombával, sonkával töltött 20 dkg bélszín grillezve, palotás öntettel) lett a befutó. (4500.-) Gyermeki izgatottságom közepette elfelejtettem jelezni a hús átsütését, bár az igazat megvallva, ezt azért ilyenkor illene megkérdezni, illetve szerintem ilyen esetben a mediumnak kéne alapértelmezésnek lennie, amivel én tökéletesen ki is egyeztem volna.
A tányér ízlésesen lett kialakítva, és ránézésre az adag is igencsak rendben volt. A honlapon szereplő képpel ellentétben jelen esetben viszont egy igencsak papírvékony, totál szárazra sült hús került a tányérra, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet. Ennek ellenére az összízélmény nagyon is rendben volt, a gombás, sonkás, háziszószos trió jól megtámogatta a nem túl karakteres és ahogy előbb írtam is, sajnos szárazkás húst. A röszti is hibátlanul teljesített és a minimalista zöldség körítés is kellemesnek bizonyult, az utolsó falatok elfogyasztása után pedig a lehető legkellemesebb jóllakottság kerített hatalmába.
Egyértelmű volt, hogy ide vissza kell térni, hiszen egyrészt nem hagyott nyugodni ez a steak kérdés, másrészt pedig annyi érdekes tétel szerepel az étlapon, hogy tényleg szinte azonnali visszatérésre csábít a hely, főleg, hogy egyébként egy nagyon szimpatikus, megnyerő étteremről van szó. Mivel múltkor kis túlzással szerencsénk volt hogy kaptunk még asztalt, így bár szerettem volna asztalt foglalni telefonon, de ahogy legutóbb, úgy most is válasz nélkül maradt próbálkozásom, ami mondjuk teljesen érthetetlen számomra, így aztán bíztunk benne, hogy most is lesz még szabad asztal.
Már első alkalommal is szemeztem vele, így most nem is gondolkoztam sokat, a Hátszín Piedone, csöves kukoricával, párolt rizzsel (vaslapon sült pácolt hátszín, sült bacon-ös, hagymás, babos, csípős paprikás, paradicsomos raguval) lett a választott (3100.-), bár megmondom őszintén, nem igazán élem az ennyire elvadult dolgokat, hiszen egy jó steak önmagában is megállja a helyét, nincs szükség túlzó körethalomra. Ezúttal jeleztem a hús átsütésével kapcsolatos igényemet, de hamar le lettem lombozva, mivel közölték, hogy ez egy nagyon vékony hús, amire sajnos valahol legbelül fel voltam készülve megint. Ennek megfelelően nem is beszélhetünk medium húsról, hiszen megint csak egy papírvékony, viszont annál méretesebb hús szelet bújt meg az igencsak bőséges köret halom alatt. Az összhatás itt is jól teljesített, de sajnos ez esetben is a köret húzta fel az amúgy semleges húst, ez pedig számomra még mindig nem igazi steak élmény és a hús relatíve íztelensége előtt is értetlenül állok. A marhahúsnak jellegzetes íze, illata van, amit eltüntetni, igazi "művészet"...
Nem szívesen írok negatív végszót mert amúgy tényleg pozitív élmény volt mindkét látogatás, viszont steak fronton egyértelmű a csalódás. (Egy tökéletes ellenpéldáért katt ide.) Nem tudom, lehet majd teszek még egy újabb próbát valamikor, de az is lehet hogy inkább más ételcsoportból választok legközelebb.
