Folytatódjon hát törökországi ízkalandozásaim bemutatója! Az első este igazán eseménydúsra sikerült, a másnapi kis kalandozást, városnézést követően csöppet megéhezve tértünk be az első utunkba kerülő kebaboshoz, ami Sakipağa DÖNEREVI névre hallgatott és elég erős kontrasztot mutatott a cigifüstös helyhez képest. Rendkívül egyszerű, letisztult külcsínnel és belsővel, minimalista választékkal. Kicsit utánaolvasva megtudtam, hogy a Sakipağa egy 1923-ban indult tejtermékekkel foglalkozó cég, és ennek a mondhatni szerelemgyermeke a Dönerevi névre keresztelt kebabozó.

Kis gondolkozás után mindannyian dürümöt választottunk, én speciel nem is nagyon voltam éhes, úgyhogy nem is bántam, hogy azért mondjuk nem kis meglepetésemre igencsak szerény adagról beszélhetünk. Az ára egyébként 820 Ft-nak felel meg, ami mondjuk még akár elfogadhatónak is mondható. Egy kisebb méretű szafttal megkent tortilla lapba előbb egy gondoson mérlegen kimért adagnyi vékonyra szeletelt marhahús, majd kívánság szerint vöröshagyma, zöldféle és paradicsom került. Ennyi.

Kértem hozzá ayrant is, ami ugye a törökök jellegzetesen sós joghurtja, és a 200 Ft-os ára egyenesen nevetségesnek mondható. Ráadásul ez volt a legfinomabb ayran, amit valaha kóstoltam! A helyzet az, hogy elsőre kicsit negatívan álltam ehhez a kajáláshoz, de a végén igencsak jóllakottan álltam fel az asztaltól. A dürümről túl sokat nem tudok áradozni, egy tisztességes, naturalista ízvilágú tekercs volt, ami ugyan nélkülözött minden kiemelkedőt, de összességében teljesen korrektnek mondanám az élményt. Tiszta, kulturált helyen ettünk egy jót és szuper kedvesek is voltak végig az ottlétünk alatt.