Zalaegerszegi kiruccanásom utolsó gasztronómiai megállója a Vintage Cityburger volt, ahova igazság szerint a véletlennek köszönhetően keveredtünk, mivel szinte lényegében majdnem lehetetlenség volt vasárnap délidőtájt nyitva lévő normális kajáldát találni. Ha helyesek az információim, akkor nemrég nyitott a hely és egy elég érdekes képet mutatott elsőre. Eleve egy lakóegyüttes alján helyezkedik el és kívülről úgy tűnik, mintha „csak” egy italozó egység lenne, majd belépve viszont már egy teljesen fennkölt beülős rész is megmutatja magát, miközben kint egy iszonyatosan megnyerő, raklap elemekből álló hangulatos kiülős rész is kialakításra került. Az étlapok nagyon szimpatikusan óriás vágódeszkára írva érkeznek az asztalunkhoz és a rendkívül beszédes, közvetlen, segítőkész fogadtatás is tovább növelte lelkesedésemet.
Rögtön szemet is szúrt, hogy a burger szekciónál pulled beef és pulled chicken, azaz lassan készült, szálaira szedett marha és csirke is található. Na erre aztán nem voltam felkészülve! Egy ilyen erős nyitány után értelemszerűen eléggé felhergeltük magunkat és nagyon vártam már én is a csodát. Végül a névadó CityBurgerre esett a választás és a leírás szerint a zsemlébe pulled chicken, koktélszósz, cheddar, hagyma, paradicsom, rukkola, kukorica, bacon, uborka kerül, mindez pedig 1550 forintért. Hát igen, ennek most lehet örülni is vagy éppenséggel gyanakodva fogadni, én inkább jelen esetben igyekeztem az első tábort erősíteni.
Az asztalunkhoz ékező szendvicsek első ránézésre biztatónak tűntek, de aztán egy kicsit jobban szemügyre véve, illetve kézbe fogva már kissé felemás képet mutatott az egész. A leírással ellentétben rukkola helyett sima saláta került a szendvicsbe és a cheddar kapcsán is merültek fel bennem kételyek, bár még legyen ez a kisebbik baj, a nagyobb inkább az volt, hogy néhol meleg, de a legtöbb helyen inkább hideg volt az egész és a zsemle se volt sajnos friss, inkább kissé fojtós, száraz hatású. Valamivel több szósz talán segített volna ezen, de a legfájóbb pont mégis a hideg szendvics volt és az erősen alulsült bacon. Amúgy nekem alapvetően bejött az ízvilág és hát az adagra sem lehetett panasz. A néhány szem kukoricát mondjuk kissé koncepció idegennek és feleslegesnek is tartottam. Valamivel több és karakteresebb szósz jót tett volna az összképnek, és lehet hogy csak rossz napot fogtunk ki, de azért őszintén mégsem tudtam haragudni, mert amúgy maga a hely és a kedvesség és az árfekvés is mind a mérleg pozitív oldalát erősítették. Persze volna még hova fejlődni, min javítani, hogy egy igazán ütős és kihagyhatatlan hellyé nőhesse ki magát a Vintage. Hajrá!
