Nagyon szeretem a különböző savanyúságokat és chiliket is, így aztán adta magát a dolog, hogy életemben először elkészítsem a saját savanyított chilimet, amihez mondjuk az is kellett, hogy kapjak egy szatyorral a friss chiliből és rövid gondolkodás után meg is született az ötlet, hogy mihez is kezdje vele. Persze azért egy-két darabot nyersen, szendvicsbe vagy épp rántottába is szeltem, de ez akkor is egy akkora mennyiség volt, hogy semmiképp se akartam, hogy kárba vesszen. Nálam amúgy pont a habanero a plafon csípősségben, még jóízűen tudom élvezni, az ízét pedig kifejezetten imádom.

Ahány ház, annyi szokás, illetve persze egyéni ízlés kérdése is, én most az alábbiak szerint készítettem el a savanyítólevet egy befőttes üveghez. Egy lábasba öntöttem 5dl vizet, 4ek ecetet (20%), megszórtam egy csipet sóval, adtam hozzá 2ek cukrot és felforraltam. Hagytam hogy kihűljön, majd egy csapott teáskanálnyi Na-benzoátot is adtam hozzá és alaposan elkevertem. Mindeközben a befőttes üveget alaposan kimostam, a chiliket is megmostam és beledobáltam az üvegbe 2 gerezd fokhagyma, 3 babérlevél és 1-1 csapott teáskanálnyi koriander maggal, egész borssal együtt. Ráöntöttem a savanyítólevet, teletöltve az üveget majd rácsavartam a fedelet. A várakozási időről megoszlanak a vélemények, én mivel nem siettem, kivártam az egy hónapot, néha megfordítva az üveget. Korábban csak száraz dunsztolással savanyítottam, viszont mivel itt nem akartam elveszteni a paprika roppanósságát, ezért döntöttem a hideg savanyítólé mellett és ezért volt szükség a tartósítószerre is.

Huh, hát mit is mondhatnék, nagyon izgatottan nyitottam ki az üveget, az illat, ami megcsapott, több, mint bizalomgerjesztő volt és hát a chili is csillagos ötösre vizsgázott. Egy pont optimális savanyúságot sikerült elérnem, és az ízvilág is nagyon patent lett, miközben a habanero csíp, mar mint a vadállat. Az itt leírt eljárással pedig igazából bármit kedvünk szerint savanyíthatunk, szerintem én is fogok még kísérletezni a jövőben.