Igazság szerint egy régi tartozásom volt a lassan már 3 éves szalonnás-fahéjas csiga receptem folytatása, továbbgondolása, viszont mentségemre szóljon, hogy cserébe ezzel a szóban forgó recepttel egészen elképesztő, új magasságokba törtem desszert kategórián belül. 

A langyos tejben elkavartam 1ek cukrot és belemorzsoltam az élesztőt is és 10 percig magára hagytam, addig kimértem a tészta alapjához az összetevőket egy nagyobb tálban. A lisztet, a sót, a vanillin cukrot és a 3ek cukrot először fakanállal kezdtem el kavargatni az élesztős tejjel, majd amikor már összeállt a dolog, akkor adtam hozzá 100g puha vajat és áttértem a kézzel való gyúrásra, dagasztásra, amit 10 percen keresztül lelkesen csináltam. Konyharuhával lefedve, egy órán keresztül pihentettem, kelesztettem meleg helyen. Közben elkészítettem a tölteléket is, amihez lereszeltem a megpucolt almákat, levüket kinyomkodtam és 10g fahéjjal, 70g cukorral és 60g puha vajjal alaposan összekevertem. A megkelt tésztát kb. 40x50cm-es téglalap alakúra nyújtottam lisztezett felületen és szépen egyenletesen eloszlattam rajta az almás tölteléket.

Végül a rövidebb oldalától kezdve szorosan feltekertem és 3 ujjnyi darabokra szeltem, így lett nekem 9 csigám, amit kivajazott tepsiben egymástól egyenlő távolságra elhelyeztem és konyaruhával letakarva még 30 percig pihentettem. Közben elkészítettem a pudingot is a tasak leírásának megfelelően, miután elkészült, időnként átkavartam, a csigákat pedig 180 fokra előmelegített sütőbe toltam (alsó-felső sütési mód, légkeverés nélkül) és 30 perc alatt készre sütöttem.

Ezután mindegyik csigára rákanalaztam egyenlő mennyiségű pudingot, a lefolyó szakanyaggal pedig még az oldalát is bekentem a csigáknak, ennek köszönhetően értem el azt a leírhatatlanul puha, egységes és ellenállhatatlan állagot, miközben egy nagyon komoly almás pite érzete volt az egésznek, amit a puding egy még magasabb szintre emelt. Bíztam benne, hogy jól fog sikerülni, de ez azért most még engem is meglepett némileg, annyira zseniális lett tényleg! Azonnali függőség alakult ki nálam és ezt tényleg csak a legnagyobb mosoly kíséretében lehet falatozni. Abszolút megéri a kissé pepecselős melót vele.