Annak idején minden egy eléggé extrém szalonnás-fahéjas csigával kezdődött, amit aztán tavaly egy szintén remekbe szabott almás-fahéjas tekercs követett. Ezúttal a nagy kedvencemnek számító sütőtököt tettem meg főszereplőnek, a végeredmény pedig egy minden képzeletet felülmúló pihe-puha finomság lett.

Kezdésként a langyos tejben elkavartam a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt és 10 percig magára hagytam. Közben egy nagyobb tálban kimértem előbb a száraz alapanyagokat (liszt, só, fahéj, gyömbér) és egy alapos átkeverést követően a tojást, az olvasztott vajat, a pépesített sütőtököt és a felfuttatott élesztős tejet is hozzáöntöttem és elkezdtem gyúrni, gyömöszölni. Szándékosan nem használtam a dagasztás szót, mivel ez egy rendkívül lágy, ragadós állagú tészta, amihez kellő kitartásra és magabiztos alkarra van szükség, amennyiben nincs a háznál erre alkalmas masina, haha. Viszont a nálam szokásosnak mondható 10 perces művelet végére egy egész tisztességes állagot sikerült elérni. Nehéz ugyan dolgozni vele, de a tökéletes pihe-puha állagnak ez az ára. :) Konyharuhával lefedve meleg helyre tettem és egy órán keresztül kelesztettem.

Közben elkészítettem a tölteléket is, amihez a pépesített sütőtököt alaposan kikevertem a cukorral, az olvasztott vajjal  és a fahéjjal. Az idő leteltével lisztezett felületen körülbelül egy centis vastagságúra nyújtottam a tésztát, ami nekem kb. egy 40x50cm téglalap lett, amit szépen megkentem a sütőtökös-fahéjas masszámmal. A rövidebbik oldaláról kezdve feltekertem a tésztát és itt egy hatalmas felfedezéshez, mérföldkőhöz értem, ami persze lehet, hogy sokaknak már nem újdonság, nekem se volt az, viszont most vettem rá magam először, hogy kipróbáljam, de konkrétan az életem változott meg ezáltal. :) Szóval a nagy lifehack mindössze annyi, hogy a szeletelést ezúttal nem késsel, hanem cérnával végeztem, aminél egyszerűbb és hatásosabb művelet a világon nincs és olyan gyönyörű szép lett így minden egyes tekercs, mint a mesében! Én durván 2 ujjnyira vágtam a csigákat, és így lett nekem összesen 9 darab, amiket egy kivajazott tepsiben helyeztem el, majd letakarva további 40 percig kelesztettem, végül 180 fokra előmelegített sütőbe toltam és 25 perc alatt készre sütöttem. 

Gyönyörűen néztek ki a csigák és az illatfelhőt is egészen mesésnek mondanám, már alig vártam hogy megkóstoljam! Természetesen lehet itt még különféle mázakkal, szószokkal operálni, én most meghagytam így egyszerűre a dolgot. Ahogy azt már a bevezetőben is tényként közöltem, az állag valami egészen észvesztően pihe-puha, az ízvilág pedig szintén frenetikus lett. Életem fahéjas csigája ez, nem is férhet hozzá kétség! Próbáljátok ki Ti is! 

Az inspirációt a Szotyi Creations oldalról vettem, kicsit változtatva itt-ott az arányokon a korábbi saját receptek tanulságai alapján. :)