Az amerikai turné végeztével hazafelé menet még a chicagói O'hare reptér ötös terminálján sikerült egy búcsú burger mustrát beiktatni, ami szerencsére elég jóra, mondhatni meglepően jól sikerült! Az R.J. Grunts néven működő egységnek van saját étterme is a városban, ráadásul elég durván néz ki és hát értelemszerűen az étlap is komolyabb, szélesebb választékkal. Jelen esetben hamburger volt a tesztalany, ami a vendégek szeme láttára, ráadásul elég látványosan készül.

Nem sok időm maradt márciusban hazai tesztelésre, hiszen csak 20-á késő este értem haza, viszont azt már jó előre tudtam, hogy a Don Pepe havi kínálatából a gyros tekercs az, amit muszáj lesz kipróbálnom. Így aztán egy laza, élménybeszámolós baráti péntek este alkalmával meg is rendeltem a szóban forgó összeállítást a békéscsabai étteremből.

Az amerikai turnénk utolsó állomása a Bradley nevezetű kis városkában volt, a The Looney Bin nevezetű rendkívül szimpatikus helyen, ahova megérkezve azonnal megakadt a szemem a helyen működő BBQ konyhát hirdető hatalmas burger fotóján. Na mondom ez aztán a nekem való hely!

Gasztro kalandozásaim során már több, eléggé különböző Philly CheeseSteak szendviccsel is volt dolgom, aminek annak idején a Fald Fel Amerikát! műsornak köszönhetően lettem nagy rajongója és az ott látottak alapján igencsak nagy elvárásokkal indultam neki minden egyes tesztnek, de közepesnél jobb szendvicshez még nem nagyon volt dolgom eddig, illetve a legjobb élményem is egy elég érdekes interpretációja volt az egyébként pofonegyszerű szendvicsnek. Jelenlegi USA körutam során a sok kiváló burger élmény mellett végül sikerült a szóban forgó Charleys Pjilly Steaks szendvicsezőt is útba ejteni, ami egy 1986-ban alapított étteremlánc és 600 üzlettel büszkélkedhet, én pedig úgy voltam vele, hogy hol máshol ehetnék egy kiváló szendvicset, mint annak szülőföldjén.

Farkaséhesen érkeztünk Tucson városába, ahol pont kapóra jött a közvetlenül a hotel mellett található és már első ránézésre is igen szimpatikus Angry Crab & BBQ névre hallgató hely, ahova gyorsan be is tértünk. Az ajtón belépve elég nagy káosz tárult elénk, többen az előtérben tébláboltak, miközben bármerre néztünk, mindenhol zsúfolt asztalokat láttunk. A minket fogadó hölgy egyből közölte is, hogy minimum negyed órát kell várni az asztalra, amit el is fogadtunk, majd vártuk hogy szólítsanak.