Nemrégiben az a megtiszteltetés ért, illetve abban az életre szóló élményben volt részem, hogy zenekarommal (EKTOMORF) Dubaj városában léptünk fel, egész pontosan a Bur Dubai névre hallgató követségi negyedben található Holiday Inn hotel tetőteraszi klubjában. Mivel a koncert előtti órákban már nem nagyon tanácsos és nem is szoktunk enni, így néhány órával a buli után már igencsak farkaséhesek voltunk. Ekkor került elő a semmiből legnagyobb örömünkre egy jópofa étlap, amiről egyöntetűen tettük le voksunkat egy jó kis hamburger mellett!

A múltkori chilis-tökös lecsón felbuzdulva gondoltam tovább feszítem a műfaj adta amúgyis elég tág kereteket. Mindenképp valami egészen elképesztőt, nem megszokottat akartam főzni, és néhány apró fordulatnak köszönhetően eme célkitűzést maximálisan sikerült teljesíteni. Az alábbi recepthez némi nyitottság és extrém ízek iránti vonzalom mindenképp szükségeltetik.

Borzasztó szkeptikus voltam az alapkoncepcióval kapcsolatban, valahogy nem éreztem azt először, hogy húúú ez lehet az új kedvencem. Bár nagy rajongója vagyok a műfaji keveredéseknek, itt valahogy sehogy se tudtam elképzelni, hogy működőképes lehet az alkohol és a fagyi egyesítése. Ebben valószínűleg az is közrejátszhatott, hogy pár évvel ezelőtt egy Főzdefeszten elfogyasztott zselésített pálinka elég durva élményként maradt meg az emlékezetemben, nem éppen pozitív értelemben. Jelen esetben viszont minőségi garanciát jelentett számomra Balogh Dani neve, akit még a W35-ös ténykedése idején ismertem meg, majd rajongva kísértem figyelemmel pályafutását a Revoluciónban megalkotott tex-mex csodákon át a palacsintába tekert pörköltig, most pedig itt a legújabb agyszüleménye, a nyelvtörőnek se rossz 18+ and Less. Egy hónappal a nyitás után az Akácfa utca felé vettem az irányt, ahol a Bp BARbq-val pontosan szemben találjuk ezt a nem mindennapi fagyizót!

Már több mint egy éve, hogy hódító útjára indult a kemencés szendvics szekció, aminek brutális debütálását azóta se sikerült felülmúlni. Volt 1-2 igencsak jó összeállítás persze azóta, volt pár kevésbé izgalmas is, és bizony 1-2 alkalommal a kivitelezésbe csúszott a hiba. A mostani WESTERN névre hallgató mű (1980.-) elég ígéretesnek tűnt, így aztán én sem hagyhattam ki, ezúttal a békásmegyeri egységben próbálkoztam a Don Pepe júliusi extra ajánlatával.

Megmondom őszintén, hogy sokszor azon veszem észre magam, hogy bár szeretem a gyümölcsöket, néha nincs kedvem megenni őket, viszont bármikor szívesen megiszom a gyümölcslevet, házi turmixokat. Az utóbbi időben eléggé elkapott a smoothie láz és már sikerült pár elég érdekes kompozíciót megalkotnom, a mostani cikk alanya pedig annyira jól sikerült, hogy gondoltam megér egy pár soros cikkecskét.