Korábban már csináltam lencselevest szarvaskolbásszal, egészen elképesztő lencsekrémlevest, és egy igencsak gazdag currys lencsét is, most pedig újév tiszteletére egy kicsit hagyományosabbnak mondható, ám mégis kifejezetten "csabis" lencseleves készítésére adtam a fejem.
Nem kell félteni a Don Pepét ha extrém párosításokról van szó, legyen szó hamburgerről vagy pizzáról, a legvadabb mashupokkal állnak elő hónapról hónapra. Inkább bele se kezdek a felsorolásba, hogy csak idén milyen őrületekkel rukkoltak elő, szerencsére a legtöbb esetben egészen kiváló végeredménnyel. Ezúttal a borjúpaprikást házasították össze a pizzával, hát lássuk, mi sült ki ebből!
Ezúttal egy igazi házi specialitást, egyik legkedvesebb receptemet osztom meg a kedves olvasóimmal. Régi nagy kedvencem a gyömbértea, különösen torokfájós időszakban fogyasztom előszeretettel, egyéb jótékony hatásiról pedig rengeteg írás kering a neten, illetve a köztudatban. Elég sokféleképpen elkészítettem annak idején a magam kis teáját mire sikerült megállapodnom az alábbiakban is ismertetett receptnél, amit mindenféle nagyképűség nélkül, a lehető legtökéletesebb gyömbértea készítési metódusként tudnék jellemezni.
Az év vége felé járva könnyen az ember fejére tudnak nőni a tennivalók sokasága és sokszor bizony nem nagyon marad idő, kedv órákon át a konyhában ácsorogni. Ilyen időszakot persze bármikor megélhet az ember az év során és ilyen esetekre már elég sok receptet olvashattak a blog rendszeres látogatói, most pedig ismét ebben a kategóriában alkottam egy szerintem félelmetesen finomat durván 40 perc alatt, előkészületekkel együtt!
Nem kis meglepetésemre, a múlt havi lazacos, egyébként igencsak kiválóan sikerült kemencés szendvics után most decemberben ismét debütált egy új szendó, méghozzá egy eléggé durván jól hangzó Smoky Duck / Füstös Kacsa néven. A promó fotó és a leírás is sok jóval kecsegtetett, én pedig bíztam a legjobbakban, ismételten a békásmegyeri egységet választva helyszínül.
