Nem kell félteni a Don Pepét ha extrém párosításokról van szó, legyen szó hamburgerről vagy pizzáról, a legvadabb mashupokkal állnak elő hónapról hónapra. Inkább bele se kezdek a felsorolásba, hogy csak idén milyen őrületekkel rukkoltak elő, szerencsére a legtöbb esetben egészen kiváló végeredménnyel. Ezúttal a borjúpaprikást házasították össze a pizzával, hát lássuk, mi sült ki ebből!
A békásmegyeri egységből rendeltem a pizzát és a dobozt kinyitva nem mindennapi látvány és illatfelhő fogadott. A feltétek elrendezése mondjuk nem sikerült tökéletesen arányosra, de legyen ez a legnagyobb baj, mert egyébként elég emberesen meg lett pakolva a tészta.
Fú, ez nagyon beteg! Ez volt az első gondolatom, amit kaján vigyor kísért az első szelet majszolása közben. Nagyon komolyan, egy az egyben átjött a borjúpaprikás érzet, itt kérem hiba nincs. A husi ízre és állagra is tökéletes, amihez a paradicsom, tejföl és hegyes erős triója megadja a klasszikus pörizős érzetet, hogy az egyébként eléggé pizzaidegen csemegeuborkáról ne is beszéljek. Nekem nagyon bejött az ízek igencsak extrém keveredése, az egészen pedig dob egy hatalmasat egy teljesen pörköltidegen dolog, méghozzá a rengeteg nyúlós sajt, szóval gasztro perverzek mindenképpen előnyben vannak!
Itt-ott találkoztam 1-2 kockányi kevésbé vajpuha hússal is, de hát az ilyesmi nálam sosem jelent katasztrófát egy rendes pörköltnél se, jelen esetben pedig bőven határértéken belül volt még így is a dolog. Rendkívül szaftos, finoman csípős, a lehető legjobb értelemben vett igencsak beteg ízélményt nyújt ez a pizza, ami bizony nagyon laktató is, én egyszerre csak a 3/4-ét ettem meg, de így legalább kétszer is lehetőségem volt rá, hogy elámuljak ettől az őrülettől. 2290 forintért pedig egy teljesen jó vétel, vállalkozó szelleműeknek pedig kifejezetten ajánlott próbatétel. Méltóképpen zárta tehát az évet a Don Pepe, hiszen a havi ajánlatai közül hamburger, kemencés szendvics és pizza fronton is hibátlanul teljesítettek!
