Ahogy azt már a legutóbbi, Pajtáról írt burgeres cikkemben is kiemeltem, igencsak beerősített a viharsarok street food helyek terén és tavaly májusban én is felfigyeltem a Street Corner átalakulására, megújulására és az igencsak sokszínű étlappal támadó hely azonnal felkerült a listámra. A képeket elnézve, valamint az ismerősök jó véleményeit hallva igencsak vérmes reményekkel vettük az irányt a SC felé.

Nem győzöm hangsúlyozni minden egyes alkalommal, hogy mekkora édesburgonya rajongó vagyok, édességek közül pedig a palacsinta az egyik örök favorit, szóval jó ötletnek tűnt kipróbálni a kettőt együtt, amihez egy testépítő webáruház oldalán kaptam kedvet egy jópofa recept hatására. Szokás szerint itt-ott azért módosítgattam, és végül nem kevés meló árán, de megszülettek ezek az igen fura amerikai palacsinta féleségek.

Nagyon szeretem a különböző ázsiai ételeket, a levesekért különösen tudok rajongani, ha jól van elkészítve, mert hát sajnos ettem már mosogatólére emlékeztető ízű és bizony totális katarzist okozó Tom Yum levest is korábban, a Don Pepe szeptemberi extra pizzája pedig igencsak felkeltette érdeklődésemet. Ezúttal a belvárosi étteremből rendeltem és fél órával később már a kezemben is foghattam a tűzforró dobozt.

Az Üllői út Orczy-park melletti részén található Firpo Burger mindössze egy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, én pedig nem sokkal később, az idei év elején már meg is írtam lelkendező cikkemet, hiszen mind a kicsiny kis egységben tapasztaltak, mind pedig a kiszállított burger is jelesre vizsgázott, és mindkét esetben megkaptam összélmény tekintetében azt a bizonyos pluszt, a rendkívül szimpatikus mentalitásról nem is beszélve. A srácok már akkor is mondták, hogy elég nagy népszerűségnek örvend a hely, és hogy ez nem csak egy múló fellángolás volt, mi sem lehetne ékesebb bizonyítéka, mint egy újabb üzlet nyitása. A facebook poszt láttán egyből megörültem, annak pedig még inkább, hogy egy igazán nagy, beülős hely lett a kettes egység, ráadásul a belvárosban.

A kemencés szendvics első megjelenése azonnali fanatizmust, véget nem érő rajongást váltott ki belőlem májusban, ami után remegve vártam a folytatást. A második felvonás, egy vegetáriánus összeállítás képében nem okozott akkora katarzist, plusz nem is sikerült túl jól akkor maga a mű sem, most pedig a harmadik, ismételten húsos opció újra hevesebb szívdobogást és komolyabb nyálelválasztást eredményezett nálam első olvasatra és a promo fotó láttán. A helyszín ismételten a békásmegyeri egység volt, a kora őszi napsütésben pedig kint a teraszon vártam, vajon sikerül-e ismét levenni a lábamról egy fantasztikus remekművel.