A kemencés szendvics első megjelenése azonnali fanatizmust, véget nem érő rajongást váltott ki belőlem májusban, ami után remegve vártam a folytatást. A második felvonás, egy vegetáriánus összeállítás képében nem okozott akkora katarzist, plusz nem is sikerült túl jól akkor maga a mű sem, most pedig a harmadik, ismételten húsos opció újra hevesebb szívdobogást és komolyabb nyálelválasztást eredményezett nálam első olvasatra és a promo fotó láttán. A helyszín ismételten a békásmegyeri egység volt, a kora őszi napsütésben pedig kint a teraszon vártam, vajon sikerül-e ismét levenni a lábamról egy fantasztikus remekművel.

A várakozási idő ezúttal a szokottnál igencsak hosszabbra nyúlt, én pedig egyre jobban vártam már, hogy megérkezzen a szendó, ami végül első ránézésre sajnos kicsit csalódást okozott számomra. Ugyan már a múltkori is valamivel kisebbnek tűnt az első, mindent elsöprő szendvicshez képest, de a mostaninál még erősebben éreztem a csökkenő tendenciát méretben. Ettől függetlenül persze bíztam még egy hatalmas ízorgiában, hiszen nálam azért nem csak az adag számít, sőt...

A ciabatta ez alkalommal is felemás érzéseket keltett bennem, a debütáló szendvics ropogósságát azóta se sikerült megismételni, ettől függetlenül OK volt a pékáru. Külön kiemelni ugyan nem tudnék semmit az összeállításból, viszont az vitathatatlan, hogy nagyon jól működik együtt a mozzarella, füstölt tarja, chorizo, cheddar, narancsos-dijoni mustáros-kukoricás sajtszósszal serpenyőben átforgatott roston csirke, csemege uborka és majonéz egyvelege. Nem voltak kiemelkedő, harsány ízek, jól összedolgozott minden és egy kellemes ízélménnyé állt össze az egész. Farkaséhséget maradéktalanul nem lehet elűzni vele, így az 1880 forintos ár mondhatni korrekt, még ha nem is utolérhetetlen, csak ugye nekem továbbra is az fáj, hogy ugyanennyiért sikerült sokkal emlékezetesebbet, ütősebbet, kiadósabbat is alkotni anno Buffalo Pork néven ugyanígy kemencés szendvics kategóriában. Azért remélem, hogy sikerül majd még nagyot alkotni ebben a kategóriában, legalább megközelíteni azt a borzasztó erős, emlékezetes élményt, amit anno a debütáló szendvicsnek köszönhetően megtapasztaltam, hiszen potenciál az van benne bőven, nagy kár lenne, ha csak egyszeri csodaként vonulna be a történelembe.