A tavalyi év vége felé csináltam már egy eléggé érdekes összeállítású rakott zellert és most is sikerült kitörni a megszokásból azt hiszem. Bár a végeredmény ezúttal nem lett annyira extrém, de azért panaszra még így sem volt okom a végén.

Sok újdonságot nem tudok már írni a Középkori Parasztétterem kapcsán, hiszen korábban már kétszer (#1, #2) is megtapasztalhattam, hogy az ételek minősége, mennyisége és a hely hangulata is egy egészen elképesztő élménnyé állnak össze minden egyes látogatásom alkalmával. Esztergomról mindössze csak a hídon átsétálva, nagyon könnyen megközelíthető az étterem, ahol most a hétfő kora délutáni időpontban érkezésünkkor mi voltunk az egyetlen vendégek.

Télvíz idején különösen jól tud esni egy igazán pikáns, ütős kis krémleves, én pedig a legjobb tudásomat latba vetve egy igazán extrém, mindent elsöprő erejű krémlevest alkottam, amiről talán elsőre meg sem mondaná a gyanútlan kóstoló, hogy karfiol az alapja.

A Bridges az Üllői út Corvin Negyedhez közeli részén található és teljesen véletlenszerűen botlottam beléjük netes kutakodásom során nemrégiben, aztán egy hamarosan megrendezésre kerülő evőverseny tovább növelte érdeklődésemet. Aztán nemrégiben egy havi rendszerességgel megrendezésre kerülő baráti gasztro túra nyitó állomásaként ide tértünk be végül...

Tartósan itt a kemény hideg a nyakunkon már egy ideje, ilyenkor sűrűbben előkerülnek olyan receptek, amik igazi nehéz, zsírosabb fogásokat eredményeznek, hogy aztán az önként vállalt bűntudatra fittyet hányva kaján vigyorral falatozzon, az étkezés végeztével pedig jóformán moccanni se tudjon az ember. Ez a most bemutatásra kerülő őrület is ebbe a kategóriába tartozik és igazából nevén se tudtam nevezni, annyi minden lett csatasorba állítva a fantasztikus végeredmény eléréséhez.