A tavalyi szezon végefelé új kedvencet avattam a Római-parton a Hekk Drive képében, ahova nem csak a nyárias októberben tértem még vissza, hanem egy jó kis Halloween bulira, majd valamikor novemberben (!!!) az utolsó napokban is csemegézhettem még a hekkből a téli záróra előtt. Idén hó helyett korai nyárral köszöntöttük a márciust, így én is hamar a part felé vettem az irányt...

Mi mással is nyithattam volna az idei szezont, mint egy jó hekkel?! Mivel már szinte hazajárok a Hekk Drive-ba, így egy jóízű beszélgetéssel telt el az idő, míg elkészült a halacska, amihez egy kis sültkrumplit és néhány szem csípős savanyúságot kértem, illetve megkóstoltam a házi limonádét is, ami egyébként kiválóan teljesített. Nem igazán tudom megragadni a lényegét, hogy miért is, de nekem most valahogy még jobban tetszett a hekk, mint eddig! Mondjuk ebben valószínűleg az is szerepet játszhatott, hogy a tavalyihoz képest sokkal erőteljesebb volt a fokhagymás pikantéria, amit ugye tavaly egy picit hiányoltam is... A krumplival és a savanyúsággal nem csak hogy remekül harmonizált az egész, de rendkívül laktató összeállítás volt ez.

Korábban láttam már egy rendkívül csábító fényképet egy idei újításról desszert fronton, ami nem más, mint az áfonyás gőzgombóc vaníliaöntettel és mákkal. Erre ugyan nem került sor rögtön, de néhány órával később a kíváncsiságtól és némi visszatérő éhségtől hajtva beneveztem egyre. Ugyan továbbra sem vagyok különösebben édesszájú, de ez tényleg jó volt. Persze továbbra is a halak miatt fogok visszajárni, illetve még szemet vetettem a sültkolbászra is, amit majd egy következő alkalommal majd jól ki is fogok próbálni! ;)

Ezt a receptet már nagyon régen kinéztem magamnak az Illatok a Konyhámból oldalán, amit egyébként egy nagyon kedves középiskolás volt osztálytársam csinál és annak idején nem kevés inspirációt adott a saját oldalam elindításához is. :) Szóval ez a kaja egy baromi egyszerű fogás, de ismét nagy hangsúly van az alapanyagok, jelen esetben a jó kis hazai házikolbász minőségén.

Korábban már többször is jártam a Bródy Sándor utcában található Soul a Rádióban, két kissé felemás élményemről cikket is írtam már, most viszont úgy éreztem egy borzasztó pozitív élmény után, hogy muszáj újra írnom a helyről! Mindez még októberben lett volna aktuális, akkor viszont a készített képanyagok elvesztése miatt erre nem került sor. Egészen mostanáig...

Menetrendszerűen érkezett a Torkos Csütörtök után a Dining City Étterem Hét, aminek keretein belül a résztvevő éttermekben egy direkt erre az alkalomra összeállított háromfogásos menüt lehet elfogyasztani 3300 Ft-os egységáron. Az eddigi élményeim (#1, #2, #3) igen pozitívak voltak, így már igazából fel sem szokott merülni a csalódás veszélye. A lista böngészését követően egész hamar sikerült megtalálni a legszimpatikusabb versenyzőt, ami ez alkalommal a Vakvarjú étterem lett, annak is a pesti kiszolgáló egysége.

Kemény fába vágtam a fejszémet. Amikor meghirdetésre került a verseny, rögtön tudtam, hogy nekem erre jelentkeznem kell. Rövid gondolkodást követően meg is történt a dolog, ami után türelmetlenül vártam hogy elérkezzen a nagy nap. Korábban nem nagyon vettem részt ilyesmin, mindössze egy pizzaevő versenyen indultam még nagyon régen Békéscsabán, amit akkor sikeresen meg is nyertem. Alapból elég gyorsan szoktam enni, meg az erőset is nagyon szeretem, tehát minden adott volt egy jó hangulatú versengéshez, ahol még egy jó helyezés is benne volt a pakliban. Az első három részesült díjazásban és végül összesen 55 jelentkező vett részt az eseményen. A szabályok elé egyszerűek voltak: 10 perc alatt kell megenni a közel fél kilós burgert mindenféle segédeszköz (folyadék, törölközés) nélkül, majd utána még 5 percig ülve bírni kell a csípést.