Kemény fába vágtam a fejszémet. Amikor meghirdetésre került a verseny, rögtön tudtam, hogy nekem erre jelentkeznem kell. Rövid gondolkodást követően meg is történt a dolog, ami után türelmetlenül vártam hogy elérkezzen a nagy nap. Korábban nem nagyon vettem részt ilyesmin, mindössze egy pizzaevő versenyen indultam még nagyon régen Békéscsabán, amit akkor sikeresen meg is nyertem. Alapból elég gyorsan szoktam enni, meg az erőset is nagyon szeretem, tehát minden adott volt egy jó hangulatú versengéshez, ahol még egy jó helyezés is benne volt a pakliban. Az első három részesült díjazásban és végül összesen 55 jelentkező vett részt az eseményen. A szabályok elé egyszerűek voltak: 10 perc alatt kell megenni a közel fél kilós burgert mindenféle segédeszköz (folyadék, törölközés) nélkül, majd utána még 5 percig ülve bírni kell a csípést.

A Legenda Busz már egy ideje szintén a listámon szerepelt, arról nem is beszélve, hogy egy régi jó ismerősöm csinálja, akit még azon időkből ismerek, amikor a Roham még a Vas utca 16. szám alatt üzemelt. Rákos Mátéról van szó, akivel azóta is elég sokszor szoktam találkozni és mindig mondta, hogy nézzek már el egyszer megkóstolni a burgerüket. Végül egy gyönyörű napsütéses, ám rendkívül szeles szerda kora délután sikerült összehozni a találkát! Eredetileg csak egy burger volt betervezve, de végül akkora fiesztába csapott át a látogatás, hogy nem is volt kérdéses, külön cikket kell kapnia az élménybeszámolónak!

Amikor hozok fel otthonról néhány szál igazi házikolbászt, mindig ott állok a nehéz kérdés előtt, hogy mit is kezdjek vele. Ha megvágom, akkor annak nagyon gyors elfogyás lesz a vége. Persze nagyon durva élmény a kolbászos kenyér / szendvics, de az esetek többségében azért mindig megpróbálom valami különleges ételhez felhasználni. Vagy ha épp nem is különleges a dolog, de egy régi jól bevált étel, például egy rakott krumpli mégis csak egy igazi hazai kolbászból a legjobb! Ezúttal egy mennyei zöldbableveshez használtam fel egy szállal.

A tavalyi hóakadállyal ellentétben idén meglepően kellemes idővel köszöntöttük a márciust, ami igazából jelen eseményre nem igazán volt hatással, mivel a sokaknak már egészen biztosan ismerős helyszínen, a Vas utcai Casa de la Musica Hostel épületének pincehelységében került megrendezésre egy kis főzőcske egy szűkebb baráti kör számára. Igazság szerint ez egyfajta bemelegítésnek is felfogható a terasz nyitása előtt, ami a tervek szerint áprilisban fog megvalósulni. Ugyan konkrétumokkal még nem tudok szolgálni, de jelen állás szerint heti két alkalommal jómagam fogok tüsténkedni a konyhában, egyfajta Csabi Konyhája Élőshow keretein belül, ahova természetesen mindenkit várok majd sok szeretettel! :)

A blog rendszeres olvasói már jól tudják, hogy mekkora krémleves fanatikus vagyok, de idáig valahogy kimaradt a szórásból a fokhagymakrémleves, ami talán nyugodtan nevezhető az egyik legalapabb fajtának. Persze ennek is van ezer változata, és én is igyekeztem egy saját, extrém ízvilágot összehozni, az eredmény pedig az egyszerűség és a minimális ráfordított idő tekintetében még engem is meglepett.