A blog rendszeres olvasói már jól tudják, hogy mekkora krémleves fanatikus vagyok, de idáig valahogy kimaradt a szórásból a fokhagymakrémleves, ami talán nyugodtan nevezhető az egyik legalapabb fajtának. Persze ennek is van ezer változata, és én is igyekeztem egy saját, extrém ízvilágot összehozni, az eredmény pedig az egyszerűség és a minimális ráfordított idő tekintetében még engem is meglepett.

Bár nem vagyok nagy híve a fokhagymanyomónak, de mivel nem volt hangulatom két fej fokhagymát lereszelni, így inkább a nyomó mellett döntöttem. 10dkg vaj felolvasztását követően ezt a szép kis mennyiséget hozzá is adtam, majd körülbelül 5 percig folyamatosan kevergettem közepes hőfokon. Csak borssal és egy evőkanál ételízsítővel fűszereztem. Felöntöttem egy liter vízzel és hozzádobtam két leveskockát (marha), a forrás után pedig alacsony hőfokon még 5 percig rotyogtattam a levest. Félrehúztam és kb. 5 percig pihentettem, majd botmixerrel jól végigmentem a leves minden egyes cseppjén. Hozzádobtam 15 dkg füstölt reszelt sajtot és visszatettem a tűzhelyre, közepes hőfokra állítva. Közben 2 evőkanál lisztet csomómentesre kevertem 2 dl tejszínnel, amihez aztán még szedtem egy kis levest is, mielőtt folyamatos kevergetés mellett bele nem öntöttem a lábasba. Végezetül egy csipetnyi szerecsendióval még megbolondítottam és egy jó púpos teáskanálnyi medvehagymát is tettem hozzá, majd összeforraltam az egészet. 

A végeredmény valami egészen káprázatos, rendkívül krémes lett, nem is gondoltam volna, hogy ennyire extravagáns lesz a végeredmény, főleg, hogy jó szokás szerint egyszer sem kóstoltam a levest, csak érzésből adagoltam mindent. Friss kenyérrel/bagettel pedig egyrészt tovább növelhető az élmény, másrészt pedig egész kiadós levesnek is nevezhető. Másnapra mondjuk nagyon durván besűrűsödött az egész, de ez fikarcnyit se vont le az élvezeti értékből a későbbiekben sem.