A zabkása egy végtelenül egyszerűen elkészíthető és tényleg a végtelenségig variálható étel, amire nyilván mindenkinek megvan a maga bevált receptje, illetve elkészítési módozata. Persze mindenkinek szíve joga, hogy hogyan készíti el, én mégis néha szörnyülködve nézem, hogy néhány ismerősöm milyen hányaveti módon csak ereszt rá egy kis vizet, jobb esetben még egy kis gyümölcs is kerül bele és kész. Pedig egy kis extra odafigyeléssel és fantáziával, nem sokkal több időráfordítással egészen komoly mesterműveket lehet készíteni. Aki egyszer belevág, az sosem fog venni zacskós instant zabkását, az biztos!

Nem szívesen kezdem ezzel, de az utóbbi időben finoman fogalmazva sem jártam túl nagy sikerrel a Don Pepe teszteléseim során, de gondoltam megadom az esélyt ebben a hónapban is, főleg, mivel a tortilla tekercsek nagy kedvenceim közé tartoznak. Ezúttal egy tonhalas őrület került a havi különlegességek közé Creamy Tuna Wrap (2990.-) néven és szokás szerint a békásmegyeri étteremből rendeltem.

A legutóbbi rakott zöldbab receptem rendesen feltüzelte a rakottas fanatizmusomat, így aztán hamar jött is egy új ötlet, miszerint egy másik örök klasszikust, a rakott krumplit (#1, #2) variálom meg egy kicsit. Nem is kicsit.

Imádom a rakott zöldbabot! Itt a blogon már megemlékeztem az általam leginkább favorizált verzióról, illetve egy kicsit kísérleteztem egy kolbászos-rizses összeállítással is. Ezúttal a mesterreceptemet variáltam meg egy picit és egy új szintre emeltem az ízélményt, rakott zöldbab fanatizmusom pedig ennek nagyon örült.

A blog rendszeres olvasói már jól tudják, hogy az elmúlt bő egy évben eléggé beszippantott a muffinkészítés tudománya és nagy sikerrel készítettem már néhány eléggé őrült ízkombinációt is. Gondoltam ismét itt az ideje valamit alkotni ebben a műfajban és rögtön el is határoztam, hogy a kókuszt fogom középpontba állítani, ami után már nem is kellett sok ahhoz, hogy a népszerű koktél ízvilágát akarjam megidézni.