A gyöngyösi TESCO előtt található egy lángosozó, amire először csak egy hanyag pillantást vetettem, majd azonnal megtorpantam az igencsak extravagáns kínálat láttán. Talán nem épp a legbonyolultabb ez a műfaj, de valahogy mégsem olyan könnyű kiemelkedően jó helyeket mondani, vagy talán pont a sok negatív élmény hatására esett ki sok embernél a közkedvelt étkek sorából. Persze itt is igaz lehet a közhely, hogy nincs is jobb egy hazainál/házinál, de azért néha napján jó elcsábulni egy szimpatikus bódénál. A 250 forintnál kezdődő sima lángos és az ilyenkor alapvetésnek számító variációkon túl egészen elképesztő töltött opciók is a kínálatot erősítik, miközben desszert fronton különböző hagyományos és amerikai palacsinták, valamint számos gofri csoda is helyet kapott. A hét minden napján várják itt az éhes vendégeket reggel 8-tól este fél 8-ig (kivéve vasárnap: 09:00-17:30)

A Red Lion körülbelül egy évvel ezelőtt kezdte meg működését az Üllői út elején, én pedig már jó ideje szemeztem a hellyel, a Burgerimádók Társasága facebook  csoportban időről időre mindig bekerült egy poszt az aktuális új burgerről, ami lényegében minden esetben csak még jobban felkorbácsolta érdeklődésemet, de valahogy csak nem sikerült beiktatnom egy tesztet. Végül furcsamód szerencsésnek mondhattam magam, hogy az utolsó nyitvatartási napon toppantam be a barátságos kis egységbe...

Azon már szerintem senki sem lepődik meg, ha valami iszonyatos nagy őrültséggel rukkol elő a Don Pepe, hiszen nagy mesterei a különböző ételek keresztezésének, extrém megoldások csúcsra járatásának, de azért még így is lehet rendesen pillázni néha, hogy milyen elképesztő újdonságokkal tudnak előállni hónapról hónapra.

A rakott zöldbab gyerekkori kedvencem és anno a Színes RTV újságban találtam egy igen tetszetős receptre és kértem meg jóanyámat rögtön, hogy egyszer ez legyen az ebéd, haha. Később némi változtatással kialakítottam a saját kis verziómat és jó ideig rendszeresen el is készítettem, majd valahogy a feledés homályába veszett a dolog és csupán egy pár évvel ezelőtti, erősen újragondolt rizses verzió erejéig tért vissza nagy kedvencem a terítékre. Próbáltam a recepttáramban valami régi írást találni az arányokról de semmit nem találtam, így mint oly sokszor, maradtak a jó öreg megérzéseim.

A Bajor Sörözőről írt értekezéseim állandó vendégnek számítanak már a blog indulása óta és a tavaly novemberi felújítást követő újranyitás óta többször is terveztem egy visszatérést, amire a napokban sikerült sort kerítenem egy baráti sörözés keretein belül.