A gyöngyösi TESCO előtt található egy lángosozó, amire először csak egy hanyag pillantást vetettem, majd azonnal megtorpantam az igencsak extravagáns kínálat láttán. Talán nem épp a legbonyolultabb ez a műfaj, de valahogy mégsem olyan könnyű kiemelkedően jó helyeket mondani, vagy talán pont a sok negatív élmény hatására esett ki sok embernél a közkedvelt étkek sorából. Persze itt is igaz lehet a közhely, hogy nincs is jobb egy hazainál/házinál, de azért néha napján jó elcsábulni egy szimpatikus bódénál. A 250 forintnál kezdődő sima lángos és az ilyenkor alapvetésnek számító variációkon túl egészen elképesztő töltött opciók is a kínálatot erősítik, miközben desszert fronton különböző hagyományos és amerikai palacsinták, valamint számos gofri csoda is helyet kapott. A hét minden napján várják itt az éhes vendégeket reggel 8-tól este fél 8-ig (kivéve vasárnap: 09:00-17:30)
A kínálat szemrevételezését követően rögtön tudtam, hogy a lecsós töltött lángost (650.-) kell kipróbálnom elsőként. Miután kézhez kaptam a szép barnára sült lángost, néhány perc várakozást követően neki is láttam a falatozásnak és hát elsőként elégedetten nyugtáztam, hogy a tészta állagra igencsak tökéletes, fantasztikusan puha, könnyed, foszlós és egyáltalán nem csöpögött az olajtól. A lecsós töltelék is abszolút hozta az elvárt szintet, a kellemesen édeskés felhangokat remekül ellensúlyozta a kolbász, a képet pedig a nyúlós sajt tette teljessé. Igazán kedvemre való módon csucsmákos volt a lángos, ami elsőre nem tűnt brutális adagnak, ám a végére érve mégis igencsak elégedetten csettintettem, miszerint az éhségem maximálisan el lett űzve.
Másodjára a már első alkalommal kiszúrt panzaro (700.-) névre hallgató töltött lángos iránt éreztem csillapíthatatlan vágyat, hogy megkóstoljam. Ezúttal méretre még inkább emberes alakot vett a lángos, a tészta ezúttal is hibátlanul teljesített és hát a töltelékkel se volt semmi gond. Az olívás-paradicsomos szósz végig biztosította a mediterrán alaphangulatot, amihez remekül passzolt a felgöngyölt sonka és a rengeteg nyúlós mozzarella. Nincs igazából mit ragozni ezen, egyszerű ám nagyszerű a végeredmény, remekbe szabott kivitelezéssel megfejelve.
Végül nem bírtam magammal és egy hagyományosabb lángossal is próbát kellett tennem, mielőtt befejeztem volna a cikkem. Egy jó sajtos-tejfölössel ugye nem nagyon lehet mellélőni, és sikerült is behúzni a háromból három kiváló élményt. A lángos tésztája továbbra is mesébe illő. Puha, könnyed, foszlik és kellően méretes. Sima és fokhagymás tejföl közül lehet választani, én az utóbbi mellett döntöttem, erre jött a reszelt sajt, ami kis idő elteltével el is kezdett szépen ráolvadni a lángosra. Utálom, amikor a lángos közepén kemény hártyák vannak, ez szerencsére nem olyan volt, végig egyenletes vastagság és puhaság jellemezte. Adagra a három élmény közül talán ezt éreztem a legdurvábbnak, pedig tényleg nagyon éhesen érkeztem, végül elég komolyan eltelítődtem, konkrétan ezzel le is tudtam az ebédemet 500 forintból, haha. Azt hiszem itt még egy párszor meg fogok fordulni a jövőben és a kedves olvasóknak is csak ajánlani tudom a helyet.
