A kelbimbó szerintem egy elég megosztó zöldség lehet, kb. mint a cékla, pedig isteni mindkettő, bár az igazat megvallva túl nagy tapasztalatom nincs kelbimbó ügyben. Leginkább mini káposztának nevezném, amit az illata és az íze is megerősít, ez a kelbimbós pite recept pedig egyszerűen maga a csoda!

A Selfie-ben már jártam korábban néhány sör erejéig és már akkor felfigyeltem az ételválasztékukra, azon belül is a burgerekre, amikről később valahol egész jókat is olvastam, így felkerült a letesztelendő helyek terjedelmes listájára. Aztán a napokban kaptam egy kedves megkeresést, miszerint Marci (Mit ettem ma) és Jani (BurgerBlog) komáimon kívül engem is meginterjúvolna a szakdolgozatához egy lelkes fiatalember, aki mint később kiderült, még földim is. A Blahánál találkoztunk és olyan helyet kerestünk ahol meg tudunk inni néhány finom italt a beszélgetés közben, én pedig nagyon éhes is voltam, így aztán adta magát a dolog, hogy a Selfie mellett tegyük le voksunkat.

Szeretem a sört és a sajtot, a sajtkrémlevest is, ugyan mi baj lehet a dolgok összeházasításából? Gondoltam. Megláttam a receptet és tudtam, hogy ezt nekem is el kell készítenem. A végeredmény kissé felemás lett ugyan, de mindenképp tanulságos!

Néhány héttel ezelőtt akadt meg a szemem a Nyugati aluljáróban egy új versenyzőn, nevezetesen a Tamás Bátya Konyháján, ahol lángoson, kenyérlángoson, palacsintán kívül kézműves hamburger is a kínálatuk részét képezi, ami a legfőbb vonzerőt jelentette számomra. Amúgy sem igazán mindennapos dolog egy ilyen kínálat és nem is volt eddig túl jó tapasztalatom aluljárós burger fronton, úgyhogy kissé szkeptikusan vettem az irányt a Nyugati aluljáró felé...

A kiindulási alap megint csak egy szál jófajta hazai szárazkolbász volt, mint már oly sokszor korábban. Régen csináltam már valami szuper tarhonyás kaját, pedig nagyon szeretem, csak hogy egyet mondjak, nagy kedvencem például a tarhonyás lecsó. Pásztortarhonyát még sose csináltam, enni is csak egyszer volt szerencsém, igaz akkor drága jó barátom igencsak megfeledkezett a főzési procedúráról és az egész teljesen odaégett, de még úgy is egész jó volt, haha. Szóval itt volt az ideje, hogy elkészítsem a saját kis verziómat, a végeredmény pedig minden várakozásomat felülmúlta, így egy nagyon nagy új kedvencet avathattam.