A blog rendszeres olvasói már jól tudják, hogy mennyire szeretek a Római-partra járni, amitől egyébként csupán néhány percnyi gyaloglásra lakom. Egy kissé kellemetlen burger élmény hatására pedig elhatároztam, hogy szembemegyek a szokásokkal, nyakamba veszem a partot és hekk helyett az összes létező helyen kipróbálom a hamburgert. Egyszerűen kíváncsi voltam, hogy vajon létezik-e rendes, urambocsá kiemelkedő burgere a partnak. Kissé szkeptikusan álltam elébe a missziónak, de csodák csodájára egymást követték a jobbnál jobb élmények, így aztán végül jobbnak is láttam két részre bontani az oknyomozó gasztrotúrámat, ami végül egy minden várakozásomat felülmúló óriási élménysorozattá nőtte ki magát! Ugyan már elég erősen megyünk ki a nyárból, de még bőven van ideje bárkinek lenézni a partra és kipróbálni valamelyik helyet az alábbiak közül...

Egy a közelmúltban elfogyasztott hekk hatására már némi negatív előjellel álltam a burger elé, ugyanakkor bíztam benne, hátha sikerül pozitív értelemben meglepniük. Ismét egy Bónusz Brigádos akció keretein belül mentem, az óriás sajtburger menü pedig 990 forintba került. Már ott rosszul kezdődött az egész, hogy az apróbetűs részben valóban ott volt, hogy csak hétközben lehet beváltani (sajnos elkerülte a figyelmemet ez az infó), de végül "mivel van szabad asztal", így beválthattam vasárnap is. Ment némi értetlenkedés a bónusz átadása körül is (múltkor előre kellett odaadni, most meg még majdnem én voltam a rossz arc, hogy oda akartam adni), végül a bónuszhoz tartozó pohár sör kortyolásával múlattam az időt, míg elkészült a burger. A kiírás szerint argentin marha a húspogácsa. Ez így mondjuk önmagában nem túl beszédes adat, de gondoltam megjegyzem. Az elkészült mű nevével ellentétben nem igazán volt óriás, inkább teljesen átlagos. A félbetört hurkapálcás átszúrás is inkább picit a megmosolyogtató momentumok közé sorolandó. Csak azért kötekszem ennyit, mert a reklámszöveg irritálóan nagyképű és szerintem sokkal őszintébb egy sima strandos burger, nem kell erőltetni a gourmet látszatot, meg azt, hogy ők bármivel is többek lennének az átlagnál. Mert hát ez teljesen közepes strandburger kategória. A hús íze inkább semleges, állaga pedig kissé rágós. Mivel a krumplit már múltkor kipróbáltam (és ízlett!) így gondoltam, tesztelem a hagymakarikát is. Hiba volt. Főleg, ha a legutóbbi fantasztikus élményemhez hasonlítom. Nehezen tudnám megfogalmazni, hogy mi volt a baj vele, de én így képzelem el azt, ha valami nem teljesen friss. Összességében tehát felejthető volt az élmény.

A Leander Terasz az egyik kedvenc helyem, a Hekk Drive mellett található és már régóta szemeztem a közvetlenül a vízparton található külön kis grill egységgel, ami Leander stég névre hallgat. A fentebbi csalódás után adta magát a dolog, hogy az egyébként magát kézműves burgerként definiáló művet kipróbáljam. A lehetőségek tárháza le van szűkítve egy verzióra (990 Ft) és a különböző feltétekkel lehet variálni. Nincs is ezzel semmi gond. Ha már lúd, legyen kövér elven be is kértem a sajtot és a bacont is (+200 Ft), de vannak steakburgonyás és sörös menü összeállítások is. A kiszolgálás és szimpatikusság csillagos ötös, majd körülbelül 10-15 perc elteltével asztalhoz is jött a burger. A sötétben nem nagyon tudtam szemrevételezni a művet, így inkább az ízlelőbimbóimra hagyatkoztam. A meghirdetett ciabatta helyett egy hosszúkás, kifliszerű zsemle alkotta a keretet, ami egyébként rendben volt. Egy kis pirítást még elbírt volna, de egyébként szuper volt. A töltelék pedig iszonyatosan el lett találva. A 12 dekás húspogácsa remekül tette a dolgát. Nem volt hivalkodó, viszont a szószokkal és a zöldségekkel együtt egy igazán remek összeállítást alkotott! Általában azért nem szoktam bacont kérni a burgerbe, mert többnyire alig érzem, alig találkozok vele, itt viszont olyan szinten hangsúlyos a jelenléte, hogy az valami elképesztő. Aki a Rómain egy igazán jó burgerre vágyik, erősen ajánlott a Leander Stég műve!

Amúgy ilyen a hely nappali fényviszonyok között (kép a fb oldalukról):

Már a legutóbbi alkalommal kinéztem magamnak ezt a helyet, aminek kialakítása egész egyszerűen meseszerű. Közvetlenül a vízparton van a bódé, mellette pedig rengeteg nyugágy (még egy függőágyuk is van!) került elhelyezésre néhány cuki kis italtartó asztalkával. Múltkor még csak egy fröccs erejéig időztünk el itt, de aztán nem váratott sokat magára a burger teszt sem. Egész jó/sokszínű a választék, én pedig ismét egy baconös sajtosra mentem rá. Eléggé meglepő módon, néhány perc múlva (nem tudom pontosan mennyi idő telt el a rendelés leadása után, de egészen biztos vagyok benne, hogy nem volt több, mint 5 perc), ami nem feltétlenül szokott túl sok jót jelenteni, de ez esetben felesleges volt egy másodpercet is aggódnom a minőség miatt. Nem csak ránézésre, de súlyra is egy igazán hatalmas adaggal kerültem szembe, ami ínycsiklandozóan jól nézett ki. A hatalmas hús nem csak hogy rendesen kitöltötte a méretes zsemlét, de még jó vastag is volt, állagra pedig lényegében tökéletes. A húspogácsának mondjuk nem volt igazán karakteres íze, de az összkép így is rendkívül meggyőző volt. A bacon se igazán jelentkezett, kissé eltűnt az ízkavalkádban, amit a zöldségek és a szószok harmóniája tett teljessé. Az alap verzió 790 Ft, amire itt is 100 forintosával jöttek az extrák, tehát jelen írás tárgya még így is mindössze  990 Ft-ba került! Zseniális környezet, rendkívül kedves kiszolgálás, emberes adag. Egy újabb rendkívül kellemes meglepetés a parton!

A Nyárfást is kinéztem már magamnak korábban, igaz a burgert hirdető tábla nem adott okot túlzott bizakodásra (teljesen random szétphotoshoppolt képekkel tele), ám mégis úgy voltam vele, ha már nekikezdtem ennek a tényfeltáró túrának, akkor bizony nem hátrálok meg és tényleg végigkóstolom az összes helyet! Egyébként a hely maga rendkívül szimpatikus. Kezdésként csak egy italra ültünk le a víz felé benyúló hangulatos kis teraszon majd csak megjött a harci kedvem és berendeltem egy sajtburgert (750 Ft!). Amúgy időközben a felszolgáló hölgyek lelkesen hordták ki a körülöttünk ülőknek az igencsak szemrevaló és finom illatú fogásokat, így a várakozás közepette én is elkezdtem bizakodni... Ráadásul szokatlanul sokat (vagy legalábbis a fentebb részletezett villámburgerhez képest) kellett várni, ami megint csak tovább korbácsolta a kezdetben kissé szerény elvárásaimat. Nos, minden képzeletet felülmúlva egy igencsak impozáns összeállítás érkezett tálcán az asztalunkhoz, amihez nem is tudtam hirtelen hogyan kezdjek hozzá. A már a legkisebb mozdításnál is éreztem, hogy ez bizony egy rendkívül ingatag jószág, így inkább jó erősen megmarkoltam a tesztalanyt és óriási küzdelmek árán, gyermeki lelkesedéssel tömtem magamba a burgert. Már rögtön az első harapást követően legalább négy helyről lövellt ki a hihetetlen mennyiségű szószáradat, ami egy kisebbfajta vízesésként patakzott végig a két kezemen és az arcomon. A húspogácsa kissé meglepő módon sertésből készült és az ízvilága is inkább volt semlegesnek mondható, mint kiemelkedőnek, de valahogy az összhatás mégis párját ritkította. Arról nem is beszélve, hogy ennyire nem is tudom mikor szórakoztam hamburger evés közben utoljára. Körülbelül egy havi átlagos ketchup/mustár/majonéz fogyasztásom bele volt töltve ebbe az egyetlen burgerbe, amitől akkora fun factort kapott az egész, amiről még legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy lesz valaha részem. Ráadásul igen laktató is volt az egész, a jó öreg házi disznótoros ízvilág pedig még hosszú órákra a számban maradt, kaján mosolyra húzva az arcom... :)

Ha augusztus 20, akkor irány a Bem rakpart dőzsölni egy jót! Illetve jó szokás szerint én már egy nappal korábban túl szoktam lenni a tesztkörön, amikor egyrészt kevesebben is vannak, másrészt pedig bizony néhány száz forinttal még olcsóbban is hozzá lehet jutni a legtöbb finomsághoz. Lássuk, idén milyen érdekességeket tartogatott a Magyar Ízek Utcája!

Az alábbiakban ismét egy rendkívül gyorsan és egyszerűen elkészíthető finomság kerül bemutatásra, ami ráadásul egy húsmentes, ám mégis laktató étel. Ahogy az mostanában lenni szokott, nagy időhiány közepette kellett gyorsan összedobnom valamit és mivel a hűtőben már egy jó ideje arra várt két tálkányi gomba, hogy felhasználjam, így mindenképp kezdeni akartam vele valamit. Szemrevételeztem a konyhaszekrény rejtett tartalékait, és végül egy igazi mindent bele fogás született...

Nagyon szeretek a Római-partra járni, a festői környezet mellett pedig válogatott finomságokat kóstolgatni is igen kedvemre való dolog. Így aztán amikor megláttam egy csábító ajánlatot a Bónusz Brigád oldalán, azonnal lecsaptam rá. Az akció értelmében egy 1500 forintos hekk étkezésre fizettem be mindössze 990 forintért. A reklámszöveg duplán félrevezető: bármilyen hekkre beváltható utalvány 1 vagy akár 2 főre. Ezt egyébként lentebb a kommentek között ki is fejtették, hogy ezzel arra utalnak, hogy a hekket akár meg is lehet osztani mással (na neeee, tényleg???), illetve ebbe az árba egy elég nagy hekk belefér... Aha... Na lássuk!

Szóval egy spontán strandolós szombati napon, verőfényes napsütésben látogattunk el a partra, illetve egész pontosan a Hekkerhez, ami egy új kiszolgáló egység a Rómain. A kiülős rész egyébként elég szimpatikus, bár az egyenetlen talaj miatt kicsit küzdelmes volt beállítani úgy az asztalt/székeket, hogy az mindenkinek megfelelő legyen. A hekk rendelésénél annyiban maradtunk, hogy ilyen 40 deka körüliek a halak. Én nem igazán akartam telezabálni magam, de úgy voltam vele ez még pont jó lesz, illetve azért mellé még kértem kovászos uborkát és sültkrumplit is, mert azért csak így teljes a kép. A várakozás alatt pedig egy jó kis csapolt sört iszogattunk. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon milyen lehet ez a magvas hekk, úgyhogy értelemszerűen azt kértem. Amikor szóltak, hogy elkészült a mű, azért kicsit meglepődtünk, hiszen volt egy normál méretű illetve egy óriási. Jól van, ez legyen a legnagyobb gond, gondoltam, elbírok vele. Azt mondjuk azért kicsit furcsállottam, hogy a köret és két sör 2430 forinttal megdobta a számlámat, de először nem is igazán foglalkoztam vele...

Nos, a hal igazából nem volt semmi extra. Pont a hekkezés élvezeti értékét csökkentette nullára az egész ezekkel a magvakkal, amiktől egyébként embertelenül szétvágtam az egész szájpadlásom. Nincs bajom a magvakkal, de szerintem nem illik a hekkhez. Hiányzott a paprikás bunda, a fokhagyma, az íz... A sültkrumpli egyébként igazán remek volt, úgyhogy azért jár a plusz pont. Az utolsó falatok elfogyasztása után újra szemügyre vettem a blokkot és sehogy se sikerült megértenem, hogy csak a halért miért kellett még 685 forintot ráfizetnem a bónuszra. Ez akkor azt jelenti, hogy 50.6 deka lett volna a hal??? A tisztánlátás végett visszamentem, hogy tegyük tisztába a dolgot, és azt a választ kaptam, hogy hát ők szóltak, hogy nagy a hal. Mondom igen, 40 dekáról volt szó. Jaaaa, de hát erre még jön a sok mag, ami elég sokat nyom még súlyban. Jah, értem, ok. Alapvetően azért a hekknek még mindig a halról kéne szólnia szerintem, de mindegy. Ez a hekk így ebben a formában csalódás volt. Azért a közeljövőben majd még vissza fogok térni a hamburgerük miatt, amire már szintén van egy jófajta bónuszom, haha... :)

Egy igen régi kiszemeltet sikerült ez alkalommal kipipálnom, ami nem más, mint a Dohány utcában található indiai étterem. Asztaltársaságom két tagja is járt már korábban itt, az ő ajánlásukra jöttünk ide, úgyhogy a csalódás eleve ki volt zárva. A belépést követően egy nem éppen a létszámunknak megfelelő asztalhoz ültettek le bennünket, ahol éppen hogy elfértünk, és még az ételek ki se lettek hozva! No de ez legyen a legnagyobb baj, gondoltam. Az étlapon elképesztő mennyiségű finomság kapott helyet, nem is volt egyszerű a választás... Az árak közepesen emberesnek mondhatóak, ami annyit tesz, hogy 3000 alatt nem igazán ebédel meg itt egy jó étvággyal rendelkező emberfia. Végül a 68-as számú versenyzőre esett a választásom, ami egy bárány handi volt, azaz bárányhús kockák pirított vöröshagymás szószban friss zöldségekkel, tradicionális indiai módon tálalva. A többiek ennél valamivel könnyedebb étkeket választottak.