Aki régebb óta figyelemmel követi a blogot, az már biztosan jól tudja, hogy nagy rajongója vagyok a sütőtöknek, különösen a belőle készült krémlevesnek. Így aztán nem véletlen, hogy minden ősszel legalább egy új receptet kipróbálok. Így volt ez most is, és egy igazán extravagáns végeredmény született!

Ez az epizód egész különlegesnek mondható abból a szempontból, hogy minden egyes tesztalanyom az ország különböző pontjain kerültek elfogyasztásra. Az ételek színvonala az egészen felejtőstől a giga fantasztikumig terjed, szóval egy valóban változatos összeállítást sikerült ez alkalommal tető alá hozni. Kellemes böngészést és nyálcsorgatást kívánok!

Nehéz már sok újdonsággal szolgálnom bevezető gyanánt az újabb és újabb Étterem Hetek alkalmával (#1, #2, #3, #4), hiszen a kondíciók továbbra is ugyanazok: országos szinten, az akcióhoz csatlakozó éttermekben 3300 Ft-os áron lehet az előre meghatározott, 3 fogásos menüsorból választani. Eddigi élményeim lényegében mind igen különlegesek és maradandónak számítottak. Most egy kicsit a szokásostól eltérően nehezebben sikerült kiválasztani a legszimpatikusabbat, de végül az Andrássy / Bajcsy sarkán található Ciao Ciao Trattoria étteremre esett a választás.

Ahhoz képest, hogy elég autentikusnak tűnik a hely (külcsín, a tört magyarral, angol és olasz szavak kavarodásával lelkesen üdvözlő főnök a bejáratnál, stb.) az étterem hét alkalmára összeállított menüsorból kicsit hiányoltam valami igazán olaszost. Például én nagy tészta fan vagyok, de semmi tésztakülönlegesség nem szerepelt a a választékban. A hely maga elég szimpatikus és a személyzet is végig nagyon kedves, aranyos volt. Kezdésként a sütőtök krémlevest próbáltam pirított mandulával. Óriási csalódás volt, mivel egyrészt semmi íze nem volt, másrészt borzasztó folytós volt az egész, mintha homokot ettem volna. Ezt tényleg nagyon sajnáltam, mert amúgy nagy sütőtök krémleves fan vagyok (saját recept), de ebből nagyon kimaradtak az ízek... Teljesen kiábrándító volt az egész.

A fő fogásra elég sokat kellett várni, de igazából ezzel nem volt gond. A jóra szívesen várok.  Ördöghal guazzetto módra, rákfarokkal, mogyoróhagymával és koktélparadicsommal. Jól hangzik, nem?! A leves semlegessége után rendkívül üdítő volt az étel ízletessége. Jó választásnak bizonyult. Plusz a két szelet bagett is jól jött.

A desszertként érkező Profitteroles della Casa is jól teljesített, de azért le nem fordultam a székről. Összességében tehát a nagy katarzis elmaradt, a leves különösen fájó pont volt, de legalább a fő fogás rendben volt. Nagy rajongó nem lettem és még valami igazán olaszosat se ettem. Kár. Egyébként a dining city oldalán a véleményeket olvasva megbizonyosodtam arról, hogy sajnos másnak is egy "jobbra számítottam" élményként maradt meg az étteremben tett kirándulás.

Az első tojáspörköltem olyan jól sikerült, hogy lényegében biztos volt, hogy előbb vagy utóbb érkezni fog a folytatás. Nos, elérkezett az idő, és ez alkalommal kolbásszal bolondítottam meg az egészet. VIGYÁZAT! Ismét egy remekmű született! :)

A szóban forgó Avasi Sörház Étteremben a társaságunk két tagja is járt már korábban, így nem teljesen vakon tértünk be az egyébként elég pofás étterembe. Az étlap is igen változatos ételeket kínált, majd miután majdnem reflexből rámentem egy jó kis cipós jókai babgulyásra, végül inkább valami különlegesség után kutattam tovább. Némi töprengést követően a baconbe tekert harcsafilé (2190.-) mellett döntöttem, amihez még olívabogyós mártás és rösti is járt.