A múltkori amerikai sajtos tésztához vettem egy cserepes snidlinget, amiből elég sok megmaradt, úgyhogy rövid töprengést követően arra gondoltam, hogy csinálok egy kis tojáskrémet, amihez aztán majd jó bőkezűen fogom adagolni a snidlinget.

A Ramenkáról (rámen = japán hús/tésztaleves) korábban már sok jót olvastam/hallottam így nem csoda, hogy hamar felkerült a listámra. Ugyan hasonló kategóriában a Funky Pho valamelyest csalódást okozott, főleg a Kis Parázs árnyékában, úgyhogy igencsak magas elvárásokkal tértünk be egy szokásos hétfői megbeszélés után a Kazinczy utca elején található rendkívül pofás kialakítású helységbe.

Egyszerűen imádom a sajtot! A sajtos tészta is nagy kedvenc, igaz az elmúlt években én inkább a felturbózott (baconös, gombás, tejszínes/tejfölös majd sütőben egybesült) saját kis verziómat preferálom, viszont amikor megláttam a  szóban forgó receptet, azonnal beindította a fantáziámat, így aztán nemrégiben elérkezett a nagy nap, hogy elkészítsem ezt a csodát!

A Római-part különkiadás (#1, #2) megírása alatt is belefutottam 1-2 hamburgerbe, amik sajnos kivétel nélkül a csalódás, vagy épp a semmi extra cím nem éppen büszke tulajdonosai lettek nálam. Volt szerencsém kecskeméti útszéli furcsasághoz, fővárosi agyonhype-olt csalódáshoz, hosszú évek után először újra betértem egy kommersz hambishoz is, végezetül pedig egy leginkább strandos kategóriába illő szendvicset is kóstoltam.

Kissé megkésve, de itt a folytatás! Célomnak tűztem ki, hogy végigkóstolom a Római-part összes burgerét, és hamar rá kellett jönnöm, bizony csupa pozitív meglepetéssel van tele a part. A jó öreg időjárásfelelős ugyan kissé hátráltatta tevékenységemet, illetve az időbeosztásom se kedvezett mindig a cél elérésében, most viszont úgy döntöttem, nem várok tovább, ideje napvilágra hozni a sorozat második, egyben befejező részét. Ugyan egy helyszínnel még adós vagyok (Golyós), de amint sikerül pótolnom a hiányt, frissítem eme írást!