Szinte hihetetlen, hogy még csak egy év telt el a blog indítása óta! A nagy általánosággal ellentétben ez esetben ez nekem sokkal többnek tűnik. Köszönöm a barátoknak, ismerősöknek, akik elültették a bogarat a fülemben és kitartó ostromuknak köszönhetően belekezdtem a blog írásába. A blognak köszönhetően nagyon sok szuper kalandot éltem át, arról nem is beszélve, hogy a főzésben is sokkal bátrabb voltam, vagyok és maradok is, mint korábban. :) Ha számszerűsíteni szeretném a dolgokat, akkor az elmúlt egy évben 107 bejegyzést írtam, Ti pedig 9250-szer kattintottatok a blogra. Volt két nagysikerű hamburger estem (#1, #2) a Casa de la Musica Hostelben, aminek jövő tavasszal egész biztosan lesz folytatása, és az igazat megvallva nekem ezzel kapcsolatban még komolyabb terveim is vannak... :P Szóval a két burgerpartin túl abban a megtiszteltetésben is részesültem, hogy meghívást kaptam a Hungexpóra, ahol a Csupa Nő elnevezésű TV2 szervezésében megrendezésre került nagyszabású eseményen mutathattam be a burgerkészítés fortélyait Arthur barátom segítségével. Szóval köszönöm még egyszer, remélem a továbbiakban is izgalmas, érdekes finomságokkal tudok majd szolgálni. 

A chilis bab egy elég népszerű étel és az igazat megvallva elég nehezen lehet elrontani, miközben egy rendkívül hálás és ízletes fogás. Ezúttal úgy gondoltam, hogy a leginkább elterjedt darálthúsos verzió helyett rendes, felkockázott marhahússal fogom  elkészíteni, ráadásul kedvenc sörömmel megkoronázva az egészet, ami nem más, mint egy üveg jó öreg Guinness! Elöljáróban maradjunk annyiban, hogy elég durvás lett a végeredmény. :)

Ismét egy munkahelyi ebéd alkalmával sikerült egy új hellyel megismerkednem, ami a Csiga Cafe a Rákóczi téren. A belépést követően hamar találtunk egy szabad asztalt, majd gyors szemrevételezést követően meg is állapítottam, hogy egy elég szimpatikus, kellemes hangulatú hellyel van dolgunk, egész izgalmas étlappal. Az aktuális heti ebéd menüről külön kis lap ad tájékoztatást, de az állandó étlapot átfutva is jó héhány érdekességet találtam.

Eddig valahogy kimaradt számomra a fekete retek, ellenben piros társáért nagyon régóta rajongok. A kíváncsiságtól hajtva aztán vettem két kisebb darabot, ám nem voltam elbűvölve tőle önmagában. Kicsit utánanéztem, a legtöbb helyen salátákba, illetve levesekbe ajánlják, de kitűnő krémeket is lehet készíteni belőle. Én ez utóbbi mellett döntöttem végül.