A legtöbb ismerősöm egy életre megundorodott a currys cuccoktól Angliában, én viszont a mai napig nagyon szeretem, illetve eleve szeretek minden extrém, harsány fűszerezést, amihez a curry azt hiszem megfelelő alapanyag. Amikor kitaláltam, hogy currys csirkét készítek, kíváncsiságból kicsit utánanéztem pár receptnek, illetve ilyenkor általában mindenhonnan csenek ötleteket, amik tetszenek, amik összegyúrásából aztán sok esetben egy teljesen új, saját kreáció születik.

Ahogy azt már korábban többször is kifejtettem, nagyon szeretem a tésztás kajákat. A már alapból is szuper ételt pedig úgy lehet a legtöbbször egy még magasabb szintre emelni, ha jó sok sajttal megszórva a tetejét sütőben még jól összesütjük az egészet. Ez esetben sem tettem másképp.

A tojás rendkívül hálás alapanyag és önmagában is sokféleképpen el lehet készíteni, hiszen elég csak a főtt tojásra, a rántottára, a tükörtojásra, vagy épp a most szóban forgó omlettre gondolni. Ráadásul az omlettnek is rengeteg variánsa létezik, én ezúttal azzal dobtam fel a dolgot, hogy egy friss bagettbe töltöttem bele a végeredményt!

Egy kora őszi esős délután esett meg, hogy a Stex Ház képében egy régi kiszemeltet sikerült kipróbálni éttermek terén. Az előzetesen szemrevételezett étlap igencsak bizakodásra adott okot és már rögtön itt az elején leszögezhetem, hogy a valóság sem okozott csalódást.

Paprikás krumpli, ahogy én szeretem. Így is fogalmazhatnék. Mert hát ahogy az az ilyen klasszikus ételeknél lenni szokott, ahány ház annyi szokás, ahány száj, annyiféle ízesítés. Ráadásul én elég bő lével, inkább levesesre szoktam csinálni, aztán az idő előrehaladtával lesz egyre szilárdabb a cucc. Mivel én általában egy hadseregnyi adagot szoktam főzni, így azért mindig valamivel feldobom a változatosság kedvéért, van hogy például tejfölt is teszek még rá, de az igazat megvallva, egy jó paprikás krumplit sosem lehet megunni!