Rögtön egy vallomással kell kezdenem, illetve egy olyan önostorozással, hogy egyszerűen nem tudom megmagyarázni, hogy mi a francra vártam ennyi ideig? Merthogy lényegében naponta többször is elmegyek a Rapaz előtt, a 2014-es év végi nyitás óta figyelemmel követem ténykedésüket és minden ismerősöm csak jókat mond róluk és a különböző posztjaik láttán mindig összefutott a nyál a számban. De én mégis vártam... és vártam... Majd fogtam magam és egy napsütéses pénteki napon dél magasságában bevetettem magam szimpatikus, színes kis egységükbe, hogy átessek végre a beavatáson!

Ahogy azt a MALTeR Sörétteremről írt legutóbbi cikkemben is említettem, ma már teljesen természetesnek számít, ha egy kézműves sörözőben jóféle hamburgert is lehet kapni, ebben a témakörben nekem kapásból kettő személyes kedvencem is eszembe jut, a Bajor Söröző és a CECH IN. A Léhűtőről szintén tudtam, hogy jó kis harapnivalókat is találni a kínálatukban, viszont csak most sikerült sort kerítenem egy étlap mustrára, pedig korábban már jártam náluk, de akkor csak buli/sörözés miatt.

Még nincs egy éve se, hogy megnyitott az Oktogonnál a Panineria, amire én anno a Flyerz Street Food Éjszakája alkalmából figyeltem fel, de akkor kimaradt a tesztelés, viszont azóta is tervbe volt véve, hogy egyszer lecsekkolom az első olvasatra is igencsak ínycsiklandozó kínálatot. Legnagyobb sajnálatomra, akárhogy is kutattam kerestem, sehol se találtam semmilyen konkrét adatot a kínálatról (ezzel amúgy egyre több hely kapcsán kell manapság szembesülnöm, nem is értem...), de ez sem tántoríthatott el attól, hogy céltudatosan erre vegyük az irányt egy szokásos havi gasztro túra keretein belül egy szakértő kis padavanom kíséretében.

Manapság már nem számít akkora szenzációnak ha a minőségi kézműves sörök mellé a chips + ropi kombón túl is lehet valami komolyabb étellel enyhíteni éhségünket, viszont a legtöbb helyen inkább a street food vonal képviselteti a kínálatot, persze tisztelet a kivételnek. E kivételek közé tartozik a MALTeR is, ami egyébként az egykori Kispipa étterem, a Szomorú vasárnap dal szülőhelye, a VII. kerületi Akácfa utcában.

Az Andrássy úton található Ringet ma már talán senkinek sem kell bemutatni, bár az én meglátásom szerint az utóbbi években már mintha nem lenne annyira rivaldafényben, mint anno. Mert hát bizony egy ősrégi helyről beszélünk, mondhatni a komoly burgerezők ősapájáról, ami már kb. 10 éve működik rendületlenül. A helyzet az, hogy amikor első kézműves burger élményeimről szoktam mesélni, eddig valahogy mindig elfelejtettem, hogy még a blog indulása előtt, azt hiszem 2011 magasságában már jártam náluk, mivel akkoriban sok jót olvastam róluk. Akkor nagy csalódásként éltem meg a dolgot, így nem is igazán erőltettem a visszatérést, egészen mostanáig...